Fekete Anna három verse (Nagyon, Állatok, Szerelem)
*
Nagyon
Ez a kis piros pipacs helyettem öltözik
pirosba. Egy kicsit gyűrött, egy kicsit heves.
Egy jobb étterembe be se engednék ennyire
gyűrött szoknyában. De ő megelégszik
egy szedett-vedett mező gyomos szegélyével,
a kék horizonttal — csendes, szerényke virág.
Vagy csak nem szeret elmaszatolódni egy étterem
sejtelmes gyertyafényében. Az alázat a bátran
kitáruló égboltnál nem éri be kevesebbel.
Állatok
Ha az állatok felöltöznének,
koszosak és rongyosak lennének. Meglehet,
oly koszosak, boldogtalanok és szégyenlősek,
mint mi, emberek valamennyien.
Pedig a nőstényeik éjjel-nappal csak mosnának,
kézimunkáznának, hogy makulátlannak hitt
öltönyökben pompázzanak egész nap.
Bíborpalástos elefántok, kaftános rókák,
egyenruhás leopárdok — a természet új hajléktalanjai.
Élni csak a vadonban tudnak, örök alázatban,
de hasonlítani másokhoz akarnak.
Ádám is oly szűzi és olyan erős akart lenni,
mint az angyalok. És azt hitte, a méltóság
és a büszkeség egy ruhadarab, meglehet,
áttetsző, hófehér lepel. Reggel magadra veszed,
és a nap végén a székedre teríted.
Szerelem
Nézlek, ezért megfiatalodsz.
Szeretlek, így hát életre kelsz.
Ámor diadalmas, se kétség, se távolság,
se szeszély, se fáradtság nem igázza.
Örökké éber, hisz azoknak a hálája élteti,
akiket nagylelkűségében életre szeretett.
A szél tőle örökölte az álnokságot, a tenger
a nyugtalanságát. Lásd, én sem fáradok.
Érzed a pillantásomat, ha alszol,
ha magad vagy, ha azt képzeled,
úgy rejt a sötétség, mint magot a szántóföld.
Akit figyelnek, az mindig védtelen.
Illusztráció: fh. Ammi Phillips
Ezek is érdekelhetik!
Németh István Péter: BALATONI HEXAMETEREK – édesapám emlékének →
Dancs Szabolcs: Határvonalak (versek) →
Kállay Krisztina Ágnes: Szemközt a halállal* →
