Hegedűs Gyöngyi: a figyelemről
az irodalmi oldal, ami lehozta elsőnek halálodat, elsőnek is vette le, mert fontos, hogy
ők legyenek a breakin’ news, de ahol betör, nem beszökik az ősz, onnan mossa le
leghamarabb a következő, és különben is négy nap elég kell legyen, mert ha addig
nem produkálsz új breakin’-et, például az e világra feltámadással, még akkor is, ha
negyednapos szagod van, de hírnek csak azt gondolják, mit negyednaposan már a
rothadás jár át, a testet ekkor már végképp magára hagyják, a megadott címre hiába
írtam, hogy azt a képet rólad én, hogy lehet ők a felület, de bennem lett a mélység,
hogy nincs a cím mögött jelenlét, a neurotranszmitter mintázat tudja agyamban, de
hát te szoktattál magamra, nevemre vettél, marad az oldal jelezve forrásnak,
ahonnan kitettek, megtanultam hamar, amit végteleníteni kell, az nem végtelen, nem
tart ki az egyre rövidülő attention span, a feszültség beomlik, ha nincs benne boltív,
perc vagy kert, ez itt a kérdés, mi a figyelem, ha nem jelenlét, most hogy ott vagy az
eredetben, már elmondom, amire épp ez a kép tanított, azért a hold egyik krátere a
dohányzásra kijelölt hely, mert mikor szívják a cigarettát, a semmibe fókuszálva
néznek a dohányosok, a kiürült tekintetük bírhatatlan, csak éppen, hogy lesz kép, ha
nincs passzív dohányos, akit beélesít a nikotinéhség, mostantól pótlójárat minden
cselekvés, állok a buszmegálló tilalmi területén, az ajtónyitásra eldobott csikkek közt,
járdasziget, közvágóhíd, te löktél ki a nyilvánosság elé, nézek kiürült tekintettel,
visszalépve a belső fény felé, Kertemberke, Feléd.
*
Mányoki Endre (fotó: Hegedűs Gyöngyi )
Illusztráció: a szerző felvételével
Ezek is érdekelhetik!
Medárd-áldozat – Zsávolya Zoltán versei →
Bánfai Zsolt: Távolodás, Összekoccan →
Összetett tenyérrel – Ispány Marietta versei →
