Vörös Viktória: OVIDIUS REDIVIVUS (versek)
I. Nézzétek a Holdat…
Nézzétek a Holdat, milyen szép
ködre akasztotta vándor köpenyét
lángot vagy fagyot lobogtat arca
a föltekintő azt nem tudhatja
Csodálja csak a Hold titkos kráterét
melyik lehet kút és mi az a lüktetés
ami végigpulzál az ereken
hogy ritmusa fát hajt a belső tereken
Szívből áramlás indul szét
tenyéren érezni ütemét
bőrre hull egy érintés
árnya visszadobban a szív tájékára
II. Ovidius redivivus
Bánki Évának
Visszafelé lejátszani
a korszakokat
– vaskort vált
ezüst mi
aranyba tér
Mennyi redő szánt
bőrt
nyugtalan fekhelyet
míg a reggel
kisimítja ráncod
Dalol a fény
amikor kiúszol a partra
hajnaltól reggelig
öltöd vízbe a nap sugarát
A test hullámokkal
körberajzolva
madárból
hallá
kővé lesz
Várj
míg feljő fölötted
egy tengeri csillag
*
Ovidius visszatér
„mindenem egy sebˮ (Hippolytus)
„tagjaiból örökös víz keskeny szép ere válikˮ – Egeria
(Ovidius: Metamorphoses, részletek
Devecseri Gábor fordítása)
A hely
csillagalakzat
történet szövete
egy lett a teremtés utánnal
világkorok tűntén
fémek fogyásával
apró történetekké tört
a história
De fordult a szél s
Erebos más színre váltott
és megmártózott benne
mind ki valaha élt
A töredezett kép
mozaikja összeállt és
lett csillaggal teli mappa
földi sorsok tükréből
visszfényből
élő hús
ködből előlépő alak ki
fájdalom és szerelem
útvesztőjén
döngő léptekkel jön vagy
lehelet-halkan suhan
hogy előkészítse
jöttét örökké születő
csodáknak
III. Versírók rendjének
Ti
akik
életre hívtátok
a szót
dallamot
hiteinket
– tudtok újat mondani
a felperzselt földek vándorának?
Meddig jut el
az erő
a támadatlan akarat
minek burka a test
húsa a hit
bolygók lapuló ellipszisétől?
Van-e új szférák zenéje
zsolozsma útszegélynek
patyolat hajnal
és csobbanásnyi est?
Vár-e meredély
homlokhoz hasonló?
Birtokunk lehet völgy
vagy sivatag hulláma
tengertelen
égre sugarazó
sziszifuszi kétely
Hol van az antilop
vallást alapítani
szarvak tornyait
bökni Afrika sarkába?
Felforgatni minden
szokást életrendet
belemosolyogni
az Újhold szájába
Napkorongon sütni
világ pecsenyéjét
kalimbára járni
homokszemcse-táncot
Bolygók ár-apálya
lendíts meg egy jambust
kezdd újra el
a szót
mire a világ
előállott
Vörös Viktória a 2023-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott alkotója
Illusztráció: Átalakulások Berninivel, Galleria Borghese
Ezek is érdekelhetik!
Németh István Péter: BALATONI HEXAMETEREK – édesapám emlékének →
Dancs Szabolcs: Határvonalak (versek) →
Kállay Krisztina Ágnes: Szemközt a halállal* →
