Wilhelm Ottó: A sámán küldetése
•
Lobog a láng,
csobog a víz;
bánat ült ránk,
mely hozzá visz:
eltűnt ember,
betegség, gyász –
segítség kell:
fehér varázs!
Dörög a dob
szétzúz csöndet,
gomba rotyog,
forr a főzet,
táncol a bölcs,
dobban a láb,
forog a törzs
tovább, tovább,
száguld a vér,
tombol a szív,
tágul a tér,
túlvilág hív.
Pörgő sámán
feje szédül,
aztán kábán
repül, révül
lelke s illan
hosszú útra;
teste roggyan
sötét kútba,
szellemvilág
most a célja,
magasba hág,
mint a héja
nyüszít, sóhajt,
gyógyulást kér;
áldást óhajt
áldozatért.
A tudata
összeégve:
lélekmentés
küldetése.
Beteg lelket
űzve hozza,
csontot csörget
visszhangozva,
süvít a szél
amerre száll,
sóhajt beszél
a rángó száj.
Várja vissza
lelkét teste…
Aki hívta
megkereste
visszahozta
akit baj ért;
teste rogyva
de hazatért.
Illusztráció: „Fehér sámán” (Seminole, sziklarajz)
Ezek is érdekelhetik!
Illyés Gyula: Koszorú →
Madách Imre*: Nem féltelek hazám! →
Baka Györgyi: Utam szülőföldemre →
