Úgy szeretjük ezt a földet (Kovács katáng Ferenc tudósítása)
•
Május 17. Norvégia az 1814 május 17-én elfogadott alkotmányát ünnepli. Ha nem is tűzijátékos, de a leginkább becsben tartott emlékezés. Minden kerületben, kisvárosban, de a legapróbb településen is található zászlótér, ahol a régi időkben szigorú rendszabályok szerint, reggel nyolckor, az arra méltónak talált ember felvonta a nemzeti színű zászlót, s naplementével, de legkésőbb 21 órakor bevonta azt. Ma már nem naponta, csak nagyobb ünnepeken kerül rá sor. Május 17-én korán kelnek kicsik és nagyok. Népviseletbe öltöznek, felgyülekeznek a zászlórúd körül, s ha esik, ha fúj, ünnepélyes keretek között, a kerületi fúvósszenekar kíséretével a zászlófelvonás alatt eléneklik a norvég himnuszt: Ja, vi elsker…[1]
Végül csoportokba verődnek, az előre megbeszélt család vendéglátását élvezve elköltik az ünnepi reggelit. Az utcákat frissen sült zsömle illata lengi be. Előkerül a korábban készített mandulás vagy csokoládés torta, s az elmaradhatatlan termoszkávé (ami inkább hasonlít nagyanyáink cikóriafőzetére, mint az eszpresszóra. Ezzel most szereztem néhány norvég neheztelőt). Nem kvaterkázhatnak sokáig, 10-11 óra körül, a nagyvárosokban már korábban, gyülekeznek a gyerekek felvonulására.
Felvonulók Oslo főutcáján
Zászlókkal, virágokkal vonulnak végig a főutcákon. Zeng a mars, az esztrád zene, síppal, trombitákkal diktálják a ritmust. Az utca két oldalára is jut népviseletbe öltözött bámészkodó. (A népviseletet nem csak a nemzeti ünnep alkalmából veszik elő a molyzsákból. Nem is a turisták szórakoztatására. Viselik színházban, keresztelőn, egyházi ünnepeken. Gyermekeik konfirmálására, érettségijük vacsorájára, s hirtelen nem is jut eszembe, hogy még mi mindenre. Pedig különösen drága öltözet, tisztíttatása sem olcsó mulatság. S ha gyermekeiket is szívesen járatják ilyesmiben, a távoli rokonsággal is összefognak, tervezgetnek, csereberélnek. Férfiak sem szégyellik hordani. Gyakori, hogy egy település összefog, s neves divattervezőt kérnek fel, hogy álmodja újra, modernebbre a népviseletüket. Ha a hagyománytisztelők vonakodnak az újtól, hordják a régi mintásat, a kutya sem kéri számon. Az alábbi webhelyen szinte minden változatát megcsodálhatjuk [2].
A királyi család fogadja a felvonulókat
Emelkedett a hangulat. A közszolgálati tévé álló nap tudósít az ország minden sarkából. Még a világ különböző tájain ünneplő norvégokról is. Az emberek kis zászlókkal integetnek, mosolyognak.
Iskolások közelednek a Királyi palotához
A felvonulás végén a kék vagy piros kezes-lábasba öltözött, utolsó éves középiskolások haladnak. S az igazán nagy városokban erre az időszakra vett/bérelt, agyongraffitizett buszokba zsúfolódnak. Saját áramfejlesztőt húznak maguk után a koncert-teljesítményű erősítők, hangfalak meghajtására. A „russ”-ök (ejtsd: rüsz) az egész májust ünnepléssel, próbatételekkel (és ivással) töltötték, karikás szemekkel tombolnak még egy utolsót (közvetlen az érettségi előtt!). Mostantól végleg érettek (?), felnőttek (?). Családi összejövetelek zárják a délutánt, az estét. Ha az időjárás engedi, izzanak a grillsütők, durran a pezsgő, a forgalomban lévő közel nyolcvan sörmárka mindegyike feltűnik itt, ott. Aratnak az ember nagyságú szemeteszsákokkal köröző üveg- és dobozgyűjtögetők. Oslo környékén ma 21. 52-kor megy le a nap. Koromsötét még sincs. Reggelig országszerte nyüzsgés van. Aki teheti, hétvégéig szabadot vesz ki. Legyen idő kiheverni a nemzet ünnepét. [3]
Idén késésben van a természet. A japán cseresznye azonban már virágba borult. Itt is csodájára járnak, mint a Tóth Árpád sétányon. Fotózzák és fotózkodnak vele. Viszont az orgonák apró virágai még mint összezárt gyermeköklök tartják burokban illatukat, s várnak több napsütésre, melegre… A sűrűn kiültetett tulipánok ezrei borítják a királyi parkot és környékét. Mintha minden évben sikerülne a “zöldujj”-kertészeknek újabb és újabb színeket kikísérletezni vagy egy-egy virágra újabb színfoltokat felfesteni: jé, ilyen színek nincsenek is…
Ez nekünk a 41-edik, s valószínűleg az utolsó május 17-e az északi fővárosban. Nem állítom, hogy mindegyiken részt vettünk. Néhány talán egybeesett magyarországi tartózkodásunkkal. S ha nem is a mi nemzeti ünnepünk, jó volt belenézni ezekbe a nyílt, derűs, többnyire gondtalan tekintetekbe, és osztozni itteni barátaink örömében. (Felejtsük el kicsit, hogy a woke nevében a nemzeti érzés e nemes kimutatása is immár támadás alatt áll!) Ahogy itt köszönnek e napon: “Legyen szép májusi 17-ikéd!”
[1] Úgy szeretjük ezt a földet: / ezer fészkivel, / barázdáltan, vihar-törve / víz fölé ível. Bjørnstjerne Bjørnson: Sønner av Norge, ford: Jánosy István) https://www.magyarulbabelben.net/works/no/Bjørnson%2C_Bjørnstjerne-1832/Sønner_av_Norge%2A/hu/57076 A_norvég_himnusz_%28részlet%29?tr_id=2429
[2] https://www.norskflid.no/bunad/bunader/
[3] (fotók és részletek https://cspv.hu/11/05/mai17_norveg_unnep/)
Illusztráció: a szerző mellékelt fotója
Ezek is érdekelhetik!
Tárnok Attila: El Camino – a klasszikus zarándokút →
Vörös István: Mintha a jövő egy tükör lenne… →
Hegyi Botos Attila: A Kék története. A Méz szigete (líragaléria) →
