Hules Béla verseiből
⇒https://hulesbelairo.hu/ki-volt-hules-bela/eletrajz-oneletrajz
•
Most, 2023 márciusában, hogy megint elolvasom Hules Béla 1958 és 1964 között írt verseit, egészen más hatással vannak rám, mint hatvanöt évvel ezelőtt. Huszonegy évesen akkor találkoztam először olyan versekkel, amelyeknek nem volt szabályos rímképlete, következetes ritmusa, szemem előtt azonnal megjelenő képei. Arany Jánoson nőttem fel, megdöbbentett József Attila merészsége („Az örök anyag boldogan halad benned a belek alagútjain”), Hules Béla írásaival nem tudtam mit kezdeni. Legfeljebb a zene felől közelítve voltam képes a művészet ernyője alá vonni őket. Egy korábbi verséről (Lányka a fűben) pl. azt gondoltam: téma és variációk, az elején és a végén két-két azonos sorral keretbe fogva.
Hét évig éltünk együtt. Ezalatt Béla emberi gyarlóságai (például, hogy csak úgy tudott felkelni, ha reggel ágyba kapta a kávét) eltakarták a géniuszt, akit csak most, 86 évesen fedezek fel. Évekkel különválásunk után, amikor Béláék már Budapesten éltek, két-három havonta leültünk beszélgetni. A gondolat, amit ilyenkor megosztott velem, élmény volt számomra és reveláció. De végighallgatni a gondolat születését, éjfélig, éjfél után egy óráig, tudva, hogy másnap hajnalban kelni kell és munkába menni… Már nem tudom, ki mondta, hol olvastam, hogy a zseni olyan, mint a Nap: távolról meleget, fényt, életet ad, közelről porrá éget.
Jó szívvel ajánlom a mai, értő olvasónak, öt kedvencemet a fenti időszak terméséből.
Budapest, 2023. április
Kemenes Inez
•
Illusztráció: Hules-gépiratok
Ezek is érdekelhetik!
Kiss Benedek: EZ VAGY AZ* →
Németh András: Tanulságeposz →
Csörsz István: Látogatás Led Zeppelinnél →
