Kiss Zsuzsánna: Éjszaka, Protestálva gyónás helyett (versek)
•
Éjszaka
Szélben lebbenő gyertyaláng,
hitehagyottak felbuzgó fohásza.
Féktelenség lánca csördül a percen,
földgömbnyi közöny foszlik a lelken.
Napok homályán éj dereng.
Protestálva gyónás helyett
Ismert okokból
szegtem meg parancsaidat, Uram.
Kárpótlás, avagy ördög kényszerített
magamon kívül keresni a jót?
Önfeledt volnék és
teljes élet: szét sem osztott arccal?
Egy arcra vágytam, hogy felismerjem.
Tékozoltál te is,
miért is bíztál rám minden utat.
Egyszerre futottam száz
ösvényen ezer járatlan irányt.
Ismeretlen vadonom eltakarni
ismeretlen vadon gyűlt körém.
Mulasztás bántja lelkem.
Gyönyörű termő nyárban
karoltam fel rút bűnöket,
és nem féltem jobban,
gyönyörű termő nyárban
vacogtam szelíd mosolyba csomagolt idegenül,
hol gubbasztottak a mentőangyalok?
Minden pótolhatatlan, de
semmi sem veszteség. Hiába pusztítom
magam, nem kérted? Látom, ahogy
szétválasztottad a tengert
és jártál a vízen.
Felépít ez a puszta kép.
Másba merülten sem
lettem átlátszóbb, igazabb,
hiába hittem, hogy egyszer kiűztél engem is,
egyedül maradva én űztem el magam.
Ítélettelenül.
Most tömör azúrból elkészült a világos.
Ismerni szeretném e világos ég alatt azt az egy arcot.
Jönnek és mennek, mind ugyanaz az arc,
nincs igazolnivalóm már feléjük.
Otthon lennék vagy mennék haza.
Ott volnék, ott virulás a veszteség is, a kudarc,
mikor remegve díjakat aggat magára díszül
még ítélettelenül a világ.
Velem való terveidet köszönöm,
és már nem kérdezem, hogy terveidet miért nem
hordod kívül, drága Atyám.
Sötétedik alá grimaszainknak.
Fakír a bölcs, fakír az ostoba.
Gyáván, gyengén szeretők jó mécsese betölti a távolságokat.
Hol van a mulasztás?
Összeér a száz irány.
Egyedül is összeér.
Minden összeér.
Hiszem parancsaid világosát.
Illusztráció: fh. Georges de La Tour-festményr.
Ezek is érdekelhetik!
A válasz – Marton Árpád versei →
Kárpáti László: Kirakat (haiku-ciklus) →
Varga-Göcz Nikolett: Sebezhetőség, Magnólia →
