Csontos Márta: Egy végigdalolt élet nyomvonalán*
*Gondolatok Kaiser László Az én térfelem[1] című kötetéről
Jómagam csak kicsit vagyok korosabb, mint Kaiser László, költő, dramaturg, oktató és kiadó vezető, aki az Én térfelem című verseskötetében egy jeles dátum – a 70. születésnap – apropójából hívta életre új kötetét, egyfajta számvetés, visszatekintés szándékával. A 70. életév betöltése – saját tapasztalatom szerint is – mágikus erővel rendelkezik, fontosságát az is kiemeli, hogy legtöbb alkotó ebben az életkorban érzi először, hogy életútját mintegy összegezve; értékelni szeretné megélt élet-eseményeit versben, prózában, zenében, vagy bármilyen vizuális kommunikáció formájában.
A 70 év 70 vers alcím azt sugallja, hogy végig tekintve egy aktív költői életutat, a kötetben helyet kapnak olyan versek is, melyek a korábbi megjelenésekből már ismertek, mert jó az élményeket felidézni, jó emlékezni akkor is, ha valami felejthetetlen öröm-élmény részesei lehettünk, vagy valami meghatározó történés alakította életünk bizonyos szakaszait.
Az olvasó első impressziója rögtön nyilvánvaló; a szerző valamennyi verse, régiek és újak egyaránt, magukkal ragadnak bennünket zeneiségükkel, szeretnék a költővel együtt mi is dalra fakadni. Minden versben ott a dallam, benne van a költői fohászban, akkor is, ha félelmekkel teli s a könyörgés hangján szólal meg: csönd nyugalmától /ments meg engem, Uram…írja vallomásosan a Fohász című versben, hiszen az ember tele van bizonytalanságokkal és kételkedéssel, ahogy kihallik a Lángok, tüzek között soraiból is. Lángomat ne bántsad, /kormozhat az így is,/ tüzemet ne lohaszd,/ elhalhat az így is
Kaiser László verseit olvasva Babits Mihály a Vihar című művének jól ismert sorai juthatnak eszünkbe: „Minden embernek a lelkében dal van, és saját lelkét hallja minden dalban”.
És valóban, Kaiser László számára a költészet a zene és a ritmika összjátékában korszakokon átmutató költői-versesztétikai magatartást képvisel. Ezek a versek kevésbé illeszkednek bele a napjainkban oly divatos lírai diszkurzusba, inkább a hagyományokra épülő poétika vonalát erősítik meg.
Sors-és létigazságok megszólaltatása történik a kötetben, létezni kell és a létezést megérteni és interpretálni; ez az igaz kihívás a költő számára, így lesz a ’kaiseri’ dal Bertha Zoltán irodalomtörténész szóhasználatát idézve igazi ’sorsbeszéd’. Így történik meg az is, hogy a szerző nem akar tovább rejtőzködni, valamennyi álarcát levetve végez egyfajta ’önfelmutatást’.
Ennek lehetünk tanúi az Engedjetek elrejtőzni című versben, ahol a lehullott álarcok között próbál a költő önmagára találni. Engedjetek elrejtőzni, / hadd legyek így én magam/ hadd lehessek őszinte is…hadd mutassam sebeimet…lássátok, hogy beteg vagyok…hagyjátok, hogy imádkozzam….hadd záruljak gesztusokba/szabad legyek szavakban.
A kötetben a költői szubjektum az önmegszólító én szerepében tesz kísérletet a benne elhatalmasodó válság-élmények legyőzésére és háttérbe szorítására. Vágyódik a trauma-tapasztalatok helyes feldolgozására és kezelésére az élet fájdalmas és örömteli pillanatainak kiéneklésével egyaránt. A Varázsgömbben így fogalmazza meg jövő-váró reményeit önmaga létbizonytalansága feletti kételyei legyőzésének szándékával: Adj erőt, indulat, /indulat, tarts össze:/nézhessek gyönyörködve/ jövőnyi varázsgömbbe!
Kaiser László verseiben élete legfontosabb állomásait dalolja ki az életútjában igazán fontos személyek megjelenítésével. A szobád nekem Galaktika, ahol a felnőttek is helyet kaphatnak, olvashatjuk a Gyerekszoba I. soraiban, melyt lányának címez; egy későbbi apai vallomásban is a gyermek örök varázsa tölti fel szívét. Maradjunk meg egymásnak/ gyönyörű bilincsben, kéri feleségét Helgát, aki értelmet ad napjainak, de magyarságát is megvallva tesz hitet hovatartozása mellett a Magyarok című versben. Fogyunk, romlunk, mégis megvagyunk, /…talán hitünk így is megmarad, /talán lesz még nekünk virradat.
Versek által is nyelvében él a nemzet, hiszen, ahogy Émil Benveniste fogalmaz, az ember, mint szubjektum a nyelvben és a nyelvnek köszönhetően konstituálódik. A Végső hazában Márai Sándor gondolatát választja Kaiser László mondanivalója mottójának, hiszen a haza valójában az anyanyelv, így napjaink értelmetlen, abszurd világmegmozdulásaira reagálva határozottan kijelenti: bárki rombol otthont, hazát / nem lehet neki irgalom.
Performativitás és történetiség kettősségében a jungi értelemben vett transzperszonális, személyen túli lét is megjelenik, szellemi, spirituális és meditációs tapasztalatok konglomerátumába csöppenünk. ahol az emberi kapcsolatok árnyoldala is megtapasztalható. Baranyi Ferencnek ajánlott versében jelenik meg az a nagyon szép gondolat, mely szerint képes baráti jobbot nyújtani azoknak is, akik más utat járnak, de nincs bennünk embergyűlölet, egész életüket végig kíséri az elfogadás öröme. …van, hogy más az utad, külön elvek mentén lépdelünk… S nincs harag: maga csoda…jobban szeretlek téged, /mint hűséges-hűtlen elveket.
Kaiser László és a nemrég elhunyt Dinnyés József mély barátsága köztudott, éppen ezért, a verseket olvasva dalszöveg-interpretációs kérdések is felmerülnek, hiszen a versek könnyű megzenésíthetősége kapcsán egyértelmű, hogy itt a populáris dalszövegek és a magas irodalom sajátos ötvözetével állunk szemben.
A versépítést és versértelmezést nyilvánvalóan meghatározza a költő pozíciója, mely minősíti a dolgokat és ezzel egyidejűleg feltárja a költő dolgokhoz való viszonyát is. Kaiser László kötetében a versek mélyszerkezete szilárd és egyértelmű. A versbeszédet biográfiai adatok, tények és a képzelőerő egyformán alakítja. A világban ’benne-lét’ állapota az önmegértés lehetősége mellett a valóságot nem pusztán empirikus tapasztalatok útján kívánja megragadni.
Szívből ajánlom a kötet olvasását minden irodalombarátnak, aki a költővel együtt végig tudja ’dalolni’ saját élettörténetét. Nem fog csalódni.
[1] Hungarovox Bt., 2023.
Illusztráció: Kötetméltató
Ezek is érdekelhetik!
Stancsics Erzsébet: Kaiser László születésnapi verseskötetéről* →
Erdélyi Z. János: A barna szavak tündére* →
Végh Tamás: „Hogyan érzi magát a lélek mostanában?”* →
