Erdélyi Z. János: CSEHIÁDÁK
•
Volt nekem egy nagyszerű barátom, Cseh Károly költő és műfordító. Valamikor régen az egri (akkor még) tanárképző főiskola egyik professzora, Dr. Szokolay Károly ajánlott bennünket egymás figyelmébe és jóindulatába. Megérzése helyesnek bizonyult: megismerkedésünk után rövid idő alatt „sírig tartó” barátság alakult ki közöttünk. Karcsi barátom éppen tíz esztendeje, 2013-ban vált meg a földi léttől.
Számos műfordításkötet és még több, saját verseiből összeálló kötet tanúskodik irodalmi munkásságáról.
Mezőkövesden élt. Először a városi önkormányzatban töltött be hivatalnoki állást, majd átkerült a városi művelődési házhoz, de adminisztratív munkakörei nyomasztották. Hihetetlen mozgásigényű ember lévén szenvedésnek érezte az íróasztal mellé kényszerültséget. Amikor tehette, utazgatott: boldogan járt író-olvasó találkozókra (nemcsak a sajátjára, másokéra is), könyvbemutatókra, „rendhagyó” irodalomórákra. Ment, ahova hívták. Mi akkor Budapesten laktunk, számtalanszor jött el hozzánk, de ragaszkodása akkor is megmaradt, amikor Dél-Dunántúlra költöztünk. Néhány közösen eltöltendő nap kedvéért örömmel átutazta az országot. Még abban az időszakban is, amikor egyre komolyodó problémák mutatkoztak a szívével. Mindenütt találtunk olyan kellemes „intézményt”, ahol egy-egy pohár vörösbor mellett alkalomról alkalomra megváltottuk a világot és a magyar irodalmat. Szerénységünkből eredően nagyobb távlatokban nem gondolkoztunk.
Vannak anekdotázó emberek. Karcsi „szösszeneteket” szólt. Egy vagy néhány szavas, egy-két vagy többsoros verses vagy prózai „megnyilatkozások” voltak. Egy idő után feltűnt, hogy noha nem szigorú rendszer szerint, de viszonylagos gyakorisággal születtek barátom lelkében-elméjében, s úgy találtam, hogy érdemes lenne megörökíteni őket, akkor még csak a magam/magunk szórakoztatására. Így született meg a CSEHIÁDÁK címet viselő gyűjtemény, amelyet – a tízéves évfordulón – ezúton közkinccsé teszek.
A füzet első oldalán az alábbi – tőlem származó – szöveg olvasható:
„Minden bölcsességek eleven tárháza
Cs.K. aktív kamatykorú költő és fartáj-mester,
valamint töltő és fardűtő”
A „szösszenetek” alapvetően négy csoportba sorolhatók:
***– erotikus tartalmúak
***– politikai tartalmúak
***– betegséggel kapcsolatosak
***– egyebek
(Akik Karcsit ismerték, nyilván nem csodálkoznak a tényen, hogy az első csoportbeliek vannak döntő többségben.)
Hosszú ideig nem jutott eszembe, hogy dátumot is írjak hozzájuk, később erre is odafigyeltem. Különösen a Karcsi betegsége idején születetteknél van ennek jelentősége. Mindenesetre ahol eredetileg is feltüntettem a keletkezés időpontját, itt is jelzem.
Nézzük tehát témakörönként a „szösszeneteket”.
1.) Erotikus tartalmúak vagy színezetűek:
Hűtlen férj a szép fiatal anyóshoz:
Azt üzeni hű vejed,
tele lesz a … hócipőd.
A prostituáltak szakszervezete követelte, hogy a MÁV-hoz hasonlóan náluk is ismerjék el „a tengelyen töltött időt”.
Nagyságos asszonyom, lehetek a hason-élvezője?
Ledér életű hölgy: két lábon járó dugaszoló aljzat.
Asszonyom, megcsobbanhatok a medencéjében?
Egerben tartják a VI-AGRIA napokat.
Éhes dísznő makkal álmodik.
Kedves asszonyom, engedje meg, hogy megfartőzzem!
Erdei szerelem:
Míg a lombok napra néznek,
Csordul nedved makkra méznek.
(1990. március)
Utóirat egy szerelemhez:
Mellékelten:
mellén keltem.
Az sem nagyon mellékes,
ha egy asszony mell-ékes.
Élt a phallos-jogával.
Öregedés: A far-mitológiát a pharmakológia váltja fel.
Nem mindegy, hogy az ember fertőben vagy fartőben merül el.
A szűz siralma:
Lovagolt a hímen –
odalett a hymen.
Na, drága, lekerült a nadrága!
Asszonyom, lehetek a kebelügyminisztere?
Elcsikló hangon közölte…
Hölgyem, disznólkodjunk:
én majd makkoltatom.
(Budapest, 2003.01.25.)
Mit kérdez a férfi új barátnőjétől?
Felül-e Nagy Sándor a lovára?
(BUK-E FALLOSZra)
Asszonyom, lehetek a bent-fentese?
(Budapest, 2003.01.25.)
Az örömlány farizmatikus egyéniség.
(Mezőkövesd, 2005. 03. 15.)
Bordély: here-csere-telep
(Mezőkövesd, 2005. 03. 28.)
Az utcanő a viagrárproletariátus fegyvere.
(Budapest, 2006.)
A kikapós feleség inszemináriumra jár.
(Budapest, 2006. 11. 18.)
Mindegyik nagy kakas a másik szeméremdombján kapirgál.
(Mezőkövesd, 2007. 01. 20.)
2.) Politikai tartalmúak
„Kisebbségi” panasz 1952-ből:
Nem volt sohase rossz csávó,
mégis elvitte az ÁVÓ.
A munkásőrangyalát!
(Budapest, 1999. 09. 09.)
Kivénhedt bolsi szerető:
apparát-csikk
(2005. 06. 18.)
Parla(g)menti képviselő
(Mezőkövesd, 2005. 09. 21.)
EU-politikus:
Falanszter-betyár
(Mezőkövesd, 2005. 10. 04.)
Svájcban „kanton-szavazás” van,
nálunk viszont „kantin-szavazás”.
(Budapest, 2006. 08. 28.)
Óvakodj attól, aki villámlátogatásra érkezik, mert becsap.
(Budapest, 2006. 11. 18.)
Hier geradeaus und vor dem Rattenhaus* nach links.
(*Rathaus=városháza helyett Rattenhaus=patkányok háza)
A mondat jelentése: Itt egyenesen és a patkányok háza előtt balra.
(Budapest, 2006. 11. 18.)
3.) Betegségével kapcsolatos „szösszenetek”
(A rá váró by-pass műtét előtt)
Elpasszolom a bájaimat.
(Budapest, 2005. 12. 26.)
Nem szeretném, ha „kísérleti alanyból” „kísérteti alany” lennék.
(Debrecen, kórház, 2006. 10. 17.)
Nem szeretnék műtőből a hűtőbe kerülni.
(Debrecen, szívsebészet – műtét előtt, 2006. 12. 11.)
Bárcsak lennék már, ne csak történnék!
(Mezőkövesd, 2007. 01. 11.)
Kellemetlen nőmérsékletem van.
(Mezőkövesd, 2007. 05. 21.)
Már a sarki lányokhoz is csak újságért megyek.
(Mezőkövesd, 2007. 11. 22.)
4.) És végül az egyebek:
Bátyuska, tévhittérítő kalapod van. (Ezt nekem mondta.)
(Budapest, 2005. 12. 26.)
Mit mondott angyalainak az Úr 1824. április 19-én délután?
Értesítsétek majd Byront:
Fájront!
(Budapest, 2006. 11. 19.)
Az utolsó „szösszenet” (2007. november) után még öt évet élt. 2013. január 10-én halt meg.
Illusztráció: 18+ (fh. Murillo)
Ezek is érdekelhetik!
Batári Gábor: A XXI. század költőinek →
Horváth Ferenc: Hexameterek sakkozók és sakkbarát művészek neveiből* →
Fucskó Miklós: Fabula rázza (gyerekversek) 2. rész* →
