Búzás Huba két emlékverse
„Az ENSZ közgyűlése 2005. november 1-jei határozatával január 27-ét a holokauszt nemzetközi emléknapjává nyilvánította. Az emléknap a legnagyobb második világháborús megsemmisítő tábor, az auschwitzi koncentrációs tábor Vörös Hadsereg általi felszabadításának évfordulója.”
Térdre!
az emberiség nevében
mondd, merre visz utad? a weimari út, haver,
——egy szál rózsával, mondd, hová a kezedben?
——talán névnapra sietsz jegyesedhez?
——vagy tán vacsorára vár nagyanyád?
——vagy húgod lagzija lesz ma?
nem! Ettensberg lejtői amott! oda tartasz?
——fölsejlenek ~ ne remélj! ~ tieid
——imbolygó szellemei… cédrus
——a buchenwaldi kapuknál
——és pisszege csend fogad
ott… óriás harangtoronyra a köd száll,
——pylonok vezetnek, rajtuk örökmécs
——lobog s a Nemzetek útja zihál
——tömegsírok közt, hallod a jajjt is,
——hol egykor csarnokok álltak:
harminckét ország, nemzet, nemzetiség fiai,
——többszázezer raboskodott ehelyütt
——hóhéraikat szolgálva robottal
——s pusztult el ~ tudd ~ krematóriumokban
——ötvenhatezer nyomorult,
csórén a test, a lélek, bűntelenül…
——s a Vérút-végi kapuk tetején, ládd,
—––Jedem das Seine ~ egy gúnyfelirat:
——Mindenkinek a magáét ~
——köszönti-riasztja a bámész,
a kétkedő ide tévedőt, a bamba utókort…
——sírköveken iszonyat, vér domborodik,
——emléke fölkelésnek, a harcnak,
——huszonegyezer fogoly emelte e műt,
——a túlélők, halál tanúi…
megállj itt! holtak városa ez, bús nekropolisz,
——számozva az áldozatok fotói amott,
——a holmijukat nem őrzi múlt, kegyelet,
——szökésben a gyilkos: szörnyetegük…
——de mondd, ki a nő, a rég keresett?
magas volt, szőke talán vagy bronzvöröses?
——ukrán zsidó, macedón menekült?
——jelentkezzék, aki tudja a címét!
——ismerte őt valaki azelőtt?
——netán a sarki fűszeres, patikus?
nincs sírja, ahol e rózsát ím’ letehetnéd,
——folyó, se tenger nem veti partra sehol,
——hiába volt húgunk, anyánk, szeretőnk,
——borzadj itt hamvainál Ember fia, te!
——előtte térdre e kőnél!
Még hallani
a második világháború végén magyar nyilasok
25.000 magyar zsidót mészároltak le
közöny… ti talán sohasem vetődtetek elha-
——-gyatott tárnákba, hol vérsáros még a föld?
——-hol életükért remegő gyerekek rogyadoztak
——-egykor keretlegények puskacsövei
——-előtt látván szüleik lelövését,
——-ahol visszhangzanak az omladék-
——-falak halovány sikolyoktól
——-és hallod még a dörrené-
——-seket iszonyodva?
——-avagy sohasem hő-
költél meg az udvari pincelejáratok esti
homály-bozótosától, téglaégetők
——-denevéreitől ~ ki csapong? ~ huhogó hekatombák!
——-hol alvadtvér-sötét árnyékok rajzanak
——-s találhatsz lőttsebes koponyákat,
——-ahonnan még holdjárta romladék
——-mögül száll föl a halálszag,
——-mint kénköves földből a füst,
——-avagy Duna-parti
——-sétáidon éjjel
tarkólövetésük előtt lerakott pici női
cipőkbe, mondd, botoltál-é meg egyszer is?
… kispap haverom vezetett e zarándok-utakra
——-~ találkoztál-e önmagaddal itt vagy ott? ~
——-tőlem tudakolta fohászai közben
——-és hallottuk a háborús pokol
——-háttér-zajain áttörni
——-utolsó sóhajtásukat,
——-múlt rettenetéből
——-a tompa morajlást
Illusztráció: ~Buchenwald
Ezek is érdekelhetik!
Németh István Péter: ÍZE VOLT SZÁJÁN A MESÉNEK” (vázlat Simon István költői tájszótárához)* →
Lajtos Nóra: Kellene a szíved iránytűnknek →
Széles Klára kilencven éves! →
