Fenyvesi Félix Lajos gyerekversei
•
ÖNARCKÉP
ÉN VAGYOK: A LAJOS,
VELEM BOLDOGULNI BAJOS,
HA JÓ A KEDVEM, VIGADOK,
VERSSOROKAT FARAGOK
CSILLA ÉS ANNA
—testvérek,
a bőrükben
—nem férnek.
Egymást ütik s
—cibálják,
mindig a másét
—akarják.
De az első
—könny után,
sírnak együtt
—egyformán.
És egy percig békések,
ők a legjobb testvérek.
AZ ŰRHAJÓS
ATTILÁBÓL űrhajós lesz,
zsebpénzéből űrhajót vesz.
Marsról hozza
menyasszonyát,
Jupiterről
virágcsokrát.
Csak még űrkutyája nincsen,
kap a Tejúton –
——————-ingyen,
és barátot a Vénuszon,
emeletes kék buszon.
A TITOKLESŐ
Robi
——Róbert
—————Fenyvesi
Nap-gitárját pengeti;
hátizsákja akkora,
belefér az iskola,
a világ, a mindenség,
a csillaggal kivert ég.
Könyvben és lexikonban,
lapoz a nagy titokban.
Éjszaka meg ki-kiles:
házak füstnyelve tekereg,
zöld felhőpaplan alól
a Hold lábujja kilóg,
aztán újra hajnal, reggel,
fényes szöcske-percekkel,
fű, virág, szél, szivárvány,
játszó mókusok fenyőfán –
mind aranyeső-ékes:
Robi úrfi tízéves!
ÁSÍTÓ ROZMÁR
És nagyokat ásított a rozmár:
új tavaszt ez a nap se hoz már,
nincs csak keszeg, s ha ezt eszek,
nemsokára én is sovány leszek,
———-végül
senki nem vesz el feleségül.
Illusztráció: FFL gyerekversei
Ezek is érdekelhetik!
Kiss Zsuzsánna: Fehér váraink (versek) →
Oláh Tamás: Vigasz, A fekete eső (versek) →
Bokor Levente: KELETKEZÉSÜNK IRÓNIÁJA* →
