Vaskó Márton: Bealkonyult (versek)

•

Alkony

A város terhes,
nehéz beton.
Magánkívül, magában vonult,
vele lépdelt megannyi láb,
gyúltak lámpatestek, majd bealkonyult.

Bealkonyult minden utcaszeglet.
A tégla, a járda, az érdes burkolat:
Feketét hánytak, sötét csend lett,
befogják a szemüket, lédús ajkukat.
A por nyers, kaparja az ablaküveget,
minden házban, ahol sötét
a kor, trágár, kivájja a léleküreget,
minden lányban, ahol a méh fala
akol, kikapart paraván,
terhes volt, mint a város,
nem várandós, nem!
Bealkonyult,
végleg bealkonyult már.

Megtartok dolgokat magamnak

megtartok dolgokat
csakis magamnak
régi jegyzetek
hangja a pataknak
itt a zsebemben
folyik a völgybe
szükségem lesz majd
megannyi könyvre
a léleknek méltán
egypár a polcra
olvasni némán
másokhoz bújva
szerető néhány
jöhet a kondis
jöhet a bohém
a horgolt zoknis

a formás szőkét
a dölyfös barnát
a feketét is
az egész falkát
tartom a hitet
ami bennem
van és valami
kis mennyben
megtartok mást is
apának szavát
egykori hazának
minden víg dalát
átkot és áldást
kölcsönösséget
generációsat
dús örökséget
hogy a szívek
mind széthasadtak
megtartok dolgokat
csakis magamnak

Farkasének

Lőporszagú levegő rekedt meg orromon.
Vadászok az erdőben. Bőrömet nem hagyom,
vinni a vásárra, rideg kőfalra.
Riasztja a falkát egy jó lelkű szarka.

Tegnap még a holdat, ma a lámpák fényét,
érzi a prémem, a kések élét,
magamba kérem, hogy a kölykeim szeme,
felnőve is bátorsággal legyen tele.

Kopókkal nyalatják, majd a vérem,
árulóké itt minden érdem.
Nem vadásztam emberre, a törvény szerint
a húsomba mégis ólom nehezedik.

Pelyhes szőrű kölyköt, anyát, apát.
Lőnek, mert szemük máshogyan lát.
Elbotlik az élet, elborít a láz
Kitömött bundánk lesz, mi meggyaláz.

Hiába óvtunk titeket régen?
Romulusz és Rémusz volt a testvérem.
Eljön a sorsod majd Káin fia.
Mert ember lesz embernek méltatlan farkasa.

Múlt

Végül nem vagyok a tiéd, már mindenkié lettem.
Elköltöztél. A bennem épült otthonod lakatlan.
Kempingházak és pálmafák. Másokkal fekszem,
nélküled, de mellettük, fekszem a szabadban.

Vaskó Márton a 2024-es Cédrus-pályázat kiemelt szerzője

Illusztráció: ModernArtMarket