Évnap

május 14th, 2025 |

Nemeskürty 100 (1. rész)

A száz éve született NEMESKÜRTY ISTVÁNra emlékezünk

Nemeskürty István neve a magyar szellemi életben a nemzeti identitás, a kulturális örökség és a szellemi függetlenség iránti elkötelezettség szimbólumává vált. Történeti esszéíróként, irodalomtudósként, filmes szakemberként és közéleti szereplőként alkotott életműve a magyarság önreflexiójának gazdagítását és a közgondolkodás formálását szolgálta. Politikai szerepvállalásának csúcsa a millenniumi kormánybiztosi pozíció betöltése volt, amellyel 1998-ban bízta meg Orbán Viktor miniszterelnök. Ez a munkája szimbolikusan 2000. január 1-jén, a Szent Korona az Országgyűlés kupolatermébe helyezésével vette kezdetét, s egy másfél éves, országos ünnepségsorozat irányítására terjedt ki. A Napút Online számára átadott fejezetrészlet elsősorban erre a kormánybiztosi munkára fókuszálja a figyelmet, tisztelegve az 1925. május 14-én született Nemeskürty István centenáriuma előtt.

Sallai Zsófia

Példamutatás a politikai szerepvállalás méltóságával*

A Szent Koronát 2000. január elsején ünnepélyesen elhelyezték az Országgyűlés kupolatermében: ez az esemény nyitotta meg a millenniumi ünnepségsorozat másfél esztendejét, amely időszak Nemeskürty István életének az a pályaszakasza volt, amelyben az ország közpolitikáját a leginkább befolyásoló szerepet tudott vállalni a politikai vezetésnek az egyik legmagasabb szinten a részesévé válva. Orbán Viktortól kapott megbízása 1998. október 1-jétől volt hatályos, amikor is a kormány az ő személyében kormánybiztost nevezett ki a millennium megünneplésére. Ennek az ünnepségsorozatnak az egyik legfontosabb eseménye kétségkívül 2001. január 1-jén zajlott le, amikor – ahogy Nemeskürty István fogalmazott – az egész ország „ünnepélyes hódolattal” tisztelgett a Szent Korona előtt „az addig legpéldaszerűbben ünneplő falvak lakóinak részvételével és szereplésével”.[1] Az ezredévi ünnep újabb fénypontja a Szent Korona 2001. augusztus 15-ei útja volt Esztergomba, ahol szent ereklyénk részt vett a Nagyboldogasszony napján tartott szentmisén. A Nemeskürty Istvánt a személyében leginkább közvetlenül érintő, kitüntetett jelentőségű esemény viszont 2000. január 3-ához köthető, amikor az Operaházban ünnepélyes hangversenyt rendeztek, amelyen Szokolay Sándor erre a napra megrendelt Symhonia Ungarorum című zeneművét adták elő. A hangverseny előtt Nemeskürty István már kormánybiztosként emelkedett szólásra: és már a legelső mondataiban hangot adott annak a meggyőződésének, hogy a honfoglalással és az államlapítással a magyar nép nem kevesebbet határozott el, mint hogy „megmarad”.

„Megmaradt mint állam, és megmaradt mint nyelv. Megmaradtunk” – jelentette ki Nemeskürty István az Operaházban összegyűlt ünnepi közönség előtt, s amit ebben a beszédében kifejtett, azzal egész életművének legfőbb üzenetét hitelesítette az ország legszélesebb nyilvánossága előtt. Azt a minden művében megjelenített, a legnehezebb időkben is kitartó magyar megmaradásakaratot, amelynek magyarázatául ő szinte minden művében közvetve vagy közvetetten a nemzet bibliai küldetéstudatát hozta fel.

Szimbolikus erejű ez a pillanat számára, nem véletlen tehát az sem, hogy ezt a beszédét több könyvében is közreadta. Ami ott és akkor történt, az ugyanis Nemeskürty István politikai szerepvállalásának kiemelt jelentőségű pillanata, tekintettel arra, hogy egész életművének szellemisége és a politikai szerepből adódóan kinyilvánított üzenete annak a beszédnek az előadásakor egymással tökéletesen szinkronba került, s a legmagasabb szinten is politikai legitimitást nyert.

Ez a beszéd valóban nem más, mint kivételes példamutatás a politikai szerepvállalás teljesen önazonos vállalásával, méltóságteljes kinyilvánításával: jeléül annak, hogy ekkor forrott össze Nemeskürty István személyes sorsa a lehető legteljesebben szeretett nemzete sorsával. Mert amit akkor a nemzet felmutatott, nem volt más, mint a megmaradás évezredes akarata – és ennek a magabiztos akaratnak a távoli jövőbe vetítése. És amit akkor Nemeskürty István megélhetett, nem volt más, mint a megmaradásakaratról szóló, általa írt könyvek és általa megvalósítani tudott filmek megalkotásának legteljesebb megigazulása.

Amit akkor érezhetett, talán annyi volt: semmi sem volt hiába. Se a szeretve a magáénak érzett nemzetének a megmaradásért folytatott küzdelmei, se az ő életútjának a konzervatív értékekért folytatott küzdelmei. Előtte is vállalt közéleti szerepet Nemeskürty István, s ezt a beszédét követően is a konzervatív elit tekintélyes véleményvezéreként hallatta a hangját közéleti kérdésekben, de akkor járunk el helyesen, ha politikai szerepvállalásának példamutató méltóságát legfőképpen ehhez a 2000. január 3-án elmondott politikai beszédéhez viszonyítjuk.

Politikai szerepvállalása Orbán Viktor kormányra kerülése után

Nemeskürty István akkor változtatott a politika világától tartózkodó alapállásán, amikor 1998-ban vereséget szenvedett a választásokon az MSZP és az SZDSZ alkotta szocialista-szabaddemokrata koalíció. A változásokat örömmel üdvözölte, s különösen Orbán Viktor miniszterelnöki szerepvállalására tekintett különleges szerencseként.

„1998-ban friss levegő áradt közénk, a Fidesz képviseletében Orbán Viktor lett a nemzet miniszterelnöke (…) a Fidesz adta miniszterelnök istenáldotta tehetségként, üstökösként jelent meg hazánk viharok gyötörte égboltján. (…) Őszintén, de tárgyilagosan szereti hazáját. Mer magyar leni. Vállalja nemzetét”[2] – írja Orbán Viktorról Nemeskürty István, aki nemcsak elismerését fejezhette ki a fiatal politikus iránt, hanem azt is átélhette, hogy a kormányfő is elismerte az idős tudós érdemeit.

„Életem legszebb néhány éve következett ekkor. Maradéktalanul élvezve a kormányfő bizalmát, teljes hatáskörrel működhettem”[3] – vonta meg ennek az időszaknak a mérlegét, s számolt be a kormányfő töretlen támogatásáról Nemeskürty István.

Nemeskürty István nagyra becsülte, hogy Orbán Viktor felismerte a keresztény magyar államiság ezeréves, illetve a kereszténység kétezeréves jubileumának jelentőségét. A 2000. január 1-jétől 2001. augusztus 20-ig tartó millenniumi ünnepségek meghirdetésével a keresztény magyar nemzettudat hivatalos állami keretek közötti megvallása és felmutatása vált lehetővé, ami hosszú idő után fordulópontot jelentett a magyarság számára Nemeskürty szerint.[4]

A magyar kormány a millenniumi „megemlékezések előkészítésének és összehangolásának vezetésével” bízta meg Nemeskürty Istvánt, s egyben létre is hozták a Kormánybiztosi Hivatalt, amelynek Nemeskürty a Pesti Vigadóban talált helyet. Nemeskürty hálás volt azért, hogy „a sors és a nemzeti gondolkodású kormány” lehetővé tették számára a millenniumi ünnepségek megszervezését és irányítását, mert fölszabadíthatta „a magyarság nemzeti önérzetét, keresztény öntudatát”^{^[5]}.

A kormánybiztos a Miniszterelnöki Hivatal irányítása alatt dolgozott, s a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma biztosította a hivatal pénzügyi és szervezeti hátterét. A szervezet tevékenysége kiterjedt az Országgyűlés millenniumi albizottságával, valamint az önkormányzatokkal és szakértőkkel való együttműködésre is. A millenniumi ünnepségek előkészítéséről Nemeskürty rendszeresen beszámolt az Országgyűlés Millenniumi Albizottsága előtt, valamint az önkormányzatok képviselőivel is folyamatosan egyeztetett.[6]

Az 1999-es évben a kormánybiztosi hivatal számára a legfontosabb feladat a kapcsolatépítés és az országjárás volt. A kormánybiztos és munkatársai személyesen találkoztak a megyei önkormányzatok vezetőivel, valamint fogadónapokat tartottak a megyeszékhelyeken. A történelmi egyházak vezetőivel való személyes kapcsolatfelvétel is kiemelt fontosságú volt.

Nemeskürty előzetesen úgy vélte, „az ünnep akkor lesz teljes, akkor lesz méltó, ha a közösségek sokasága vesz részt benne, ha ki-ki a maga lehetőségei szerint vállalt feladatokat elvégezvén jelet tud hagyni utódai és a nemzet emlékezete számára”.[7] Nemeskürty ezzel olyan koncepciót alkotott meg, amely a decentralizációra és a helyi kezdeményezések támogatására helyezte a hangsúlyt.

A lakosság széles körű bevonása érdekében Nemeskürty 1999. január 4-én felhívást tett közzé a magyar államalapítás ezredik évfordulójának megünneplésére. A dokumentum utalt arra, hogy a soron lévő megemlékezés „történelmi kötelezettségünk”, s ezzel is erősítenünk kell a nemzeti identitást, nem megfeledkezve arról, hogy őseink egy „keresztény magyar állam” alapítása mellett döntöttek. Nemeskürty hangsúlyozta az európai identitás erősítésének szükségességét is, kiemelve, hogy a „magyar nemzet ezer éven át szolgálta az európai kultúrát”.[8]

Nemeskürty sikeresnek ítélte ezt a megközelítést, mert látszott, hogy a helyi közösségek találva érezték magukat az üzenet olvastán. Számára komoly erőt és motivációt jelentett, hogy megkeresésére válaszul több mint 3500 jelentkezés érkezett 1100 településről.

A művészeti rendezvények országos programja 2000. január 3-án kezdődött a Magyar Állami Operaházban, ahol a premier előtt Nemeskürty István ünnepi beszédet mondott Hit és önérzet címmel. Ebben a magyar államiság ezeréves fennállásának átfogó elemzését nyújtotta, a magyar nép megmaradásának csodáját középpontba állítva, és hangsúlyozva azt, hogy Géza fejedelem és Szent István „világosan tudta, hogy a keresztény eszmerendszerbe való bekapcsolódás nélkül elveszünk”.

Nemeskürty István beszédében a magyar történelem súlyos próbatételeit is megemlítette, amelyekre viszont nem csupán akadályokként, hanem a megújulás és fejlődés lehetőségeiként is tekintett. A múltbeli tragédiák átvészelése nyomán inkább azokat a motivációkat emelte ki, amelyek a magyar nép számára a túlélést és a megerősödést jelentették. Az augsburgi vereség, a trónutódlási harcok, a mohácsi vész és a Rákóczi-felkelés mind olyan próbatételek voltak, amelyekből a magyar nép megerősödve került ki – emelte ki Nemeskürty, aki ezzel a magyar nép ellenállóképességére hívta fel a figyelmet.

Nemeskürty a magyar nemzet megmaradásának kulcsfontosságú elemeként szólt nyelvünkről. „Nekünk azért legnagyobb kincsünk a nyelv, mert a földet elvehetik tőlünk, szerzett vagyonunktól megfoszthatnak, országrészeket is vehetnek el tőlünk, de nyelvünket nem vehetik el, azt legföljebb föladhatjuk, magunktól!” – idézte beszédében Ravasz László püspököt.

Nem csupán a múlt feltárására törekedett beszédében Nemeskürty, hanem a jövőbe mutató tanácsokkal is szolgált: „Hazát kell nektek is teremteni! / Egy új hazát, mely szebb a réginél” – idézte Petőfi Sándort, arra buzdítva, hogy a múlt értékeire építve teremtsünk új hazát. Nemeskürty ezzel is a nemzeti megújulás és a jövőbe vetett hit fontosságát hangsúlyozta, amely beszédének egyik legfontosabb üzenete volt.[9]

Nemeskürty általános tapasztalata az volt, hogy az emberek a politikai hovatartozást meg tudták különböztetni a nemzeti identitástól az ünnep során. A települések vezetőinek politikai beállítottsága nem hatott ki a közös ünnep értelmezésére, így a pártpolitikai megosztottság nem befolyásolta az ünnepet – állapította meg Nemeskürty.

A Szent Korona és a koronázási jelvények közül a jogar, az országalma és a koronázási kard 2000. január 1-jén került át a Magyar Nemzeti Múzeumból az Országház kupolacsarnokába. Ez az aktus a millenniumi ünnepségsorozat egyik legkiemelkedőbb eseménye volt, s Nemeskürtynek jelentős része volt abban, hogy ez a szimbolikus cselekedet végbement. „A magyarok többsége tudja, hogy a korona az ország függetlenségének a jelképe, nem múzeumi tárgy. Mivel a Szent Korona az egész országot jelképezi, és az országot a mindenkori Országgyűlés képviseli, a koronának az Országházban van a helye” – fogalmazott Nemeskürty, aki ezzel a korona áthelyezésének szellemi hátterét is világosan érzékeltette.[10]

A kormánybiztos felismerte, hogy a kétezres évek elején a magyar társadalom politikailag mélyen megosztott volt, mégis úgy vélte, hogy a korona „mint a nemzet jelképe” képes egyesíteni a különböző politikai és társadalmi csoportokat. Ahogy Nemeskürty fogalmazott: „Amikor a Millenniumba beleszőttem a Szent Korona tiszteletét, főként azért tettem, mert ezt a szétesett, egymásra acsarkodó népet, nemzetet, társadalmat már csak egy olyan közös eszme kötheti össze, amilyen a Szent Korona.”[11] A korona parlamenti elhelyezése azonban épp a pártpolitikai különbségek miatt nem ment zökkenőmentesen. Számos vitára és egyeztetésre volt szükség ahhoz, hogy az a Nemzeti Múzeumból a Parlamentbe kerülhessen. Nemeskürtynek azonban sikerült a maga eszközeivel szintén hozzájárulni ahhoz, hogy Göncz Árpád köztársasági elnök végül aláírja azt a törvényt, amely lehetővé tette a korona parlamenti elhelyezését.

Vizi. E. Szilveszter, a Magyar Corvin-lánc Testület elnöke a zászlóadományozás ünnepélyes aktusát a nemzeti identitás és a keresztény világkép szoros kapcsolatával magyarázta. A Szent István alapította ezeréves magyar államiság ugyanis elválaszthatatlan a kétezer éves kereszténységtől, és így a nemzeti zászló átadása szimbolikus gesztust jelentett, amely a nemzet, az első magyar uralkodó és a keresztény hit közötti elválaszthatatlan egységet fejezte ki. Vizi E. Szilveszter véleménye szerint Nemeskürty – aki a Magyar Corvin-lánc Testület újjáalapítása utáni első elnökeként az ő elődje volt ezen a poszton – ezt az egységet kívánta megerősíteni és tudatosítani a magyar emberekben a millenniumi ünnepségek során, amikor azt javasolta, hogy minden önkormányzat, falu és város kapjon ünnepélyes keretek között egy millenniumi zászlót a kormánytól.[12]

A millenniumi emlékzászló adományozása szintén központi eleme volt az ünnepségsorozatnak. A zászlókat a települési önkormányzatok a saját ünnepségeiken vehették át kormányzati tisztségviselőktől. 2000-ben és 2001-ben összesen 3120 emlékzászlót adtak át.[13] Szentmártoni Szabó Géza irodalomtörténész az emlékzászlók adományozásáról szólva egy érdekes összefüggésre is utalt: arra hívta fel a figyelmet, hogy Nemeskürty István millenniumi zászlóadományozási elképzelése világos egyezést mutatott azzal a gyakorlattal, amikor a második világháború idején a visszacsatolt magyar területeket zászlókkal köszöntette az ott megjelenő régi-új magyar közigazgatás.[14]

Vizi E. Szilveszter kiemelte, hogy a Bajóton történt, első zászlóátadás különösen sokat jelentett Nemeskürty számára, mert ez a helyszín méretéből és jellegéből adódóan a tradicionális magyar kisközösségek szerepének fontosságát szimbolizálta számára. „Ezért vettem rá a miniszterelnök urat is arra – hangsúlyozza Nemeskürty –, hogy az a település, amelynek 2000. január 2-án ő adhatta át az első millenniumi zászlót, ne nagyobb város legyen, de ne is olyan falu, amely annak idején többségben történetesen a legnagyobb kormányzó párt tagjára szavazott a választásokon, hanem egy kicsiny falucska.”

A Bajóton tapasztalt „természetes lelkesedés” megerősítette Nemeskürty hitét abban, hogy a felelősségteljes politikának a népben, és különösen a kisebb, „romlatlan közösségekben” rejlő alkotó energiákban kell gondolkodnia.[15] A kisebb településeken megrendezett ünnepségek őszinte lelkesedése és nagyszabású jellege különösen megragadó volt Nemeskürty számára, szemben a nagyobb városokban tapasztalt protokollárisabbá váló eseményekkel.

Nemeskürty lelkesen idézte fel azt az élményét is, melyet a Győr-Sopron megyei Tét község ünnepségén élt át, ami váratlan fordulatot vett, amikor a helyszínre érkezett egy helyi származású közéleti személyiség, akinek az érkeztére a műsort spontán módon kellett megtartani. Úgy, hogy a színpadon elhangzó dal és vers így Nemeskürty István számára is meglepetést jelentett. Mint írta, kezdetben attól tartott, hogy gyors programváltozás miatt a gyerekek valami mozgalmi dalt lesznek kénytelenek előadni, de legnagyobb meglepetésére a diákok Thaly Kálmán Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted című dalát énekelték, majd Pósa Lajos A haza című versének szavalata következett, ami tovább fokozta a kormánybiztos örömét.

„Nem hittem a fülemnek! Ezt a dalt Thaly Kálmán írta 1861-ben, és én utoljára 1934-ben énekeltem az elemi iskolai évzáró ünnepélyen. El volt tiltva ez a dal” – írta Nemeskürty, magyarázatul arra, miért lepte meg ennyire őt ez a spontán produkció. A tanárnő utóbb a kérdéseire válaszolva elmondta, hogy a műsor alapját képező könyvek a család padlásán maradtak meg, miután édesapját kuláknak minősítették, és a vagyonukat elkobozták. De a karhatalmisták a könyveket a karhatalmisták ott hagyták, csak a búzát söpörték össze a padlásról – idézte fel az akkor már történelminek számító eseményeket a téti tanárnő.

„Ezek az emberek úgy vették elő a népviseletet, mintha mindig viselték volna. Évtizedek óta levendula között őrizték a ládában, és most elővették!” – számolt be arról, hogy a millenniumi ünnepségeknek köszönhetően nemcsak a padlásról kerültek elő a régi könyvek, hanem a ládákból is a valaha volt ünnepi öltözetek.

Nemeskürtyt az is jó érzéssel töltötte el, hogy az ünnepi eseménysorozat programjai jövőbe mutató jelentőséggel bírtak, mivel mindaz, ami megtörtént, „a jövőhöz adott kedvet és önbizalmat, hogy tudjuk: létezünk, és hogy miért létezünk”.[16]

Nemeskürty úgy látta, felekezeti hovatartozástól függetlenül a templomokban tartott ünnepségek egyöntetűen azt mutatták, hogy „az ország lakossága nemcsak azt vette komolyan, hogy ezeréves az államunk, hanem azt is, hogy ezer éve keresztények vagyunk. Tehát az ország a kereszténység kétezer éves ünnepét is elfogadta, ezért ünneplünk legtöbbször a templomban”.[17]

A nemzeti összetartozás érzésének elmélyítése érdekében a miniszterelnök kezdeményezésére a Kormánybiztosi Hivatal kiadta a magyar történelem meghatározó pillanatait idéző irodalmi szemelvényeket, verseket, meséket és mondákat tartalmazó Ezer esztendő című kétkötetes millenniumi olvasó- és énekeskönyvet, amelyet minden első osztályos diák és családja ajándékba kapott. A kiadványt később a határon túli magyar iskolások számára is megjelentették.

Az ünnep Nemeskürty vélekedése szerint lényegében a magyar megmaradás körül forgott: hiszen a magyar nyelv és a magyar állam fennmaradása méltán adott okot a büszkeségre. „Engem rendkívüli örömmel tölt el, hogy a gyakran kigúnyolt és nacionalistának bélyegzett nemzeti önérzetem igazolást nyert” – fogalmazott Nemeskürty. „Nem vagyok biztos benne, hogy a történelmi önérzet más európai országokban is így él, mint nálunk. Persze ehhez üldözöttnek is kell lenni, és mi sokszor voltunk azok”.[18]

Nemeskürty értékelése szerint a millenniumi ünnepségek során megmutatkozott, hogy a magyar társadalom nem csupán pártok szavazóinak halmaza, hanem egységes nemzet, amely képes felülemelkedni a politikai és nézetbeli különbségeken.

* A fenti szöveg a Magyar Corvin-lánc Testület megbízásából készülő Nemeskürty István-monográfia egy fejezetrészlete. A monográfia szerzője a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) kommunikációs irodavezetője.

Jegyzetek

[1] NEMESKÜRTY István: Magyarnak számkivetve. Szabad Tér Kiadó, Budapest, 2003, 115. o.

[2] NEMESKÜRTY István: Mi történt velünk? In: Kisebbségben saját hazánkban. Budapest, Szabad Tér Kiadó, 2005, 388-389. o.

[3] NEMESKÜRTY István: Millennium: az ezeréves keresztény magyarság ünnepe (a gyors idő mégsem repült el 1998-2002 között). In: Kisebbségben saját hazánkban. Budapest, Szabad Tér Kiadó, 2005, 643. o.

[4]NEMESKÜRT István: Magyarnak számkivetve. Szabad Tér Kiadó, Budapest, 2003, 111. o.

[5] NEMESKÜRTY István: Magyarnak számkivetve. Szabad Tér Kiadó, Budapest, 2003, 384-385. o.

[6] Ünnepel az ország. A magyar millennium emlékkönyve. Szerkesztette a Magyar Millennium Kormánybiztos Hivatala, Nemeskürty István kormánybiztos és Kováts Flórián hivatalvezető irányításával. Kossuth Kiadó Részvénytársaság, Budapest, 2001, 138. o.

[7] Ünnepel az ország. A magyar millennium emlékkönyve. Szerkesztette a Magyar Millennium Kormánybiztos Hivatala, Nemeskürty István kormánybiztos és Kováts Flórián hivatalvezető irányításával. Kossuth Kiadó Részvénytársaság, Budapest, 2001, 138. o.

[8] Ünnepel az ország. A magyar millennium emlékkönyve. Szerkesztette a Magyar Millennium Kormánybiztos Hivatala, Nemeskürty István kormánybiztos és Kováts Flórián hivatalvezető irányításával. Kossuth Kiadó Részvénytársaság, Budapest, 2001, 146. o

[9] Ünnepel az ország. A magyar millennium emlékkönyve. Szerkesztette a Magyar Millennium Kormánybiztos Hivatala, Nemeskürty István kormánybiztos és Kováts Flórián hivatalvezető irányításával. Kossuth Kiadó Részvénytársaság, Budapest, 2001, 12. o

[10] NEMESKÜRTY István: Mi végre vagyok a világon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2005, 375. o.

[11] NEMESKÜRTY István: Mi végre vagyok a világon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2005, 285. o.

[12]Az idézet forrása Vizi E. Szilveszter 2025. január 21-én adott, jelen kötet számára kért interjúja.

[13] Ünnepel az ország. A magyar millennium emlékkönyve. Szerkesztette a Magyar Millennium Kormánybiztos Hivatala, Nemeskürty István kormánybiztos és Kováts Flórián hivatalvezető irányításával. Kossuth Kiadó Részvénytársaság, Budapest, 2001, 139. o

[14] Az idézet forrása Szentmártoni Szabó Géza 2025. március 4-én adott, jelen kötet számára kért interjúja.

[15] Minden nép felelős saját sorsáért – Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal, a magyar millennium kormánybiztosával. In: Napút, 2000/4. 6-14. o. http://www.naputonline.hu/naput-kiadvanyok-arhiv/naput_2000/2000_04/006.htm (Letöltés: 2025. április 26.)

[16] NEMESKÜRTY István: Mi végre vagyok a világon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2005, 381-383. o.

[17] NEMESKÜRTY István: Mi végre vagyok a világon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2005, 375. o.

[18] NEMESKÜRTY István: Mi végre vagyok a világon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2005, 385. o.

Illusztráció: Honéczy B.-fotórészlet fh.