Hules Béla: Arcus triumphalis*
*1993. december 16-án, Antal József
Országház előtti felravatalozásakor
a sorban álló költő megpillantotta
a kupola fölött megjelenő szivárványt
Ebben valamikor, a régi időkben, ebből nagyobb dolgot csináltak volna, valami jelet, talán a szentség jelét látták volna – mondta a szomszéd Sárika, aki egy tányér karácsonyi süteményt hozott át, mikor elmeséltük neki, ahogy azóta mindenkinek, ahol szóba jött.
Biztos, hogy sokan nem vették észre, a tévések sem, nem oda néztek az emberek, legtöbben nyilván fel sem néztek az égre, különben is csak onnan lehetett látni, a déli oldalról, ahol mi álltunk. Nem a legelején, valamikor a beszédek alatt jelent meg, akkor láttuk meg, és talán egészen az indulásig látható volt a szivárvány, nem az egész ív, csak annak nyugati szára, valahonnét a Parlament sarkától emelkedve, majdnem egészen az ég közepéig.
Ezek is érdekelhetik!
Juhász Anikó: Halál, halott, agónia (Versciklus I.) →
Horváth Ferenc: Halottak napjára, élőknek →
Paulinyi Tamás: Az elmúlás dicsérete* →
