Művelt nyelv

július 27th, 2026 |

Móser Zoltán: Hagyjuk az Időt megfáradni (5. rész)

2026. február 22.

Néhány mondat a bőregérről, a denevérről

A denevér az álmoskönyvek és a hagyományos álomfejtés szerint általában negatív előjel, amely félelmet, bizonytalanságot, titkokat vagy közelgő kellemetlenségeket jelezhet. Gyakran a sötétséggel, a tudattalan félelmekkel vagy egy elkerülhetetlen, de kellemetlen változással hozzák összefüggésbe, amelyre figyelni érdemes. (AI-alapú áttekintés)

„Pszichológiai szempontból, Carl Jung kollektív tudattalan elmélete szerint, a denevér a mélyre temetett ösztönöket és az árnyékünket reprezentálhatja. Freud értelmezésében pedig a rejtett félelmekre, elfojtott vágyakra vagy a szexuális energiára utalhat.”

De miért is másolom ezeket ide. Mert nem álmomban, és nem éjjel, hanem ma világos nappal, láttam egy denevért. Mentem föl fáért, és a kocsi beállónál egy valamilyen barna piszkot vettem észre, amelyet a mankóval arrébb löktem: de nem piszok volt, hanem egy kicsi denevér. Hogy került oda? Nyilván valahol ott lakott, de leesett. Vagy inkább ez a meleg zavarta meg, hogy felébredt álmából, és azt hitte, hogy április van? Mert a denevérek a „téli időszakban, októbertől áprilisig, mély téli álmot (hibernációt) alszanak barlangokban, padlásokon vagy fák üregeiben, hogy átvészeljék a táplálékszegény hideg hónapokat.”

2026. február 24.

Megtaláltam!

Ezt írtam két évvel ezelőtt: „Végül – mert nem találom a fotót – csak fejből idézek egy olyan rövid feliratot, amely nem vidám, de mégis mindig megmosolyogtat: Itt nyugszik egy megholt ifj. Öreg István”

Ma, mert próbáltam valami rendet csinálni a képeket őrző raktáromban, és az egyik mappában egy csomó képet találtam, a Földnek arca című albumomból, ami megmaradt. Ott volt az alábbi kép is, amelyet a töki temető elhagyott, bokrokkal benőtt részén fényképezem fél évszázaddal ezelőtt.

Ezt értem, de jól értem-e?

Arra ébredtem – későn fekvő és későn kelő vagyok –, hogy a Bartók-adó reggeli műsorában arra a kérdésre kellett válaszolni, hogy ki a mű szerzője? A felkészült válaszadó egyből mondta, hogy Bartók, és az 1907-8-ban keletkezett Hegedűversenyből való részlet hangzott el. Sőt ennek a történetét is röviden ismertette.

Most közbeiktatom, hogy a sok Bartók levél közül – három kötetben adták ki –, ha néhányat kellene választani, akkor én kettőt választanék. Az egyik, amelyet Octavia Beu-nek írt, és abban szerepel a „tiszta forrás” sokat idézet része, a másik, az a10 oldalas „szerelmes levél”, benne kifejti ateista nézetit: ezt szerelmének Geyer Stefinek írt. De mit is kell erről a csodagyerekről és Bartókkal való kapcsolatáról tudni?[1]

Geyer Stefi 1888. június 23-án született Budapesten. Az első hegedűleckéket egyes források szerint három-, mások szerint ötéves korában műkedvelő muzsikus, egyébként orvos édesapjától kapta. Hétévesen került Adolf Kálmánhoz, a Nemzeti Zenede tanárához. Néhány hónap múlva közönség előtt játszott, majd felvették a Zeneakadémiára, ahol 1898 és 1902 között Hubay Jenő tanította.[…]

Bartók Bélával 1902-ben ismerkedett meg egy zeneakadémiai koncert alkalmával. Bartók 1907-ben őszinte, ám viszonzatlan szerelemre lobbant Geyer Stefi iránt. Az év nyarán Jászberényben, Stefi nagynénjénél is találkoztak, ekkor határozta el Bartók, hogy versenyművet ír Stefi számára, az első motívumokat híres fekete zsebkönyvébe jegyezte le. Bartók levélben számolt be ideáljának erdélyi népdalgyűjtő útjáról, bontakozó érzelmeiről, a karácsonyi ajándéknak szánt, születőfélben lévő zenedarabról, de 1908 elején rá kellett döbbennie, hogy érzelmei nem találnak viszonzásra. Ennek emlékét őrzi a Hegedűverseny (1907-8), amelynek vezérmotívuma (Cisz–E–Gisz–Hisz) az ihlető múzsáját jelképezi.

A komponista elküldte a mindössze kéttételes Hegedűverseny partitúráját Geyernek, aki azt a magántermészetű beírások miatt nem publikálta, csak halála előtt adta át barátjának, Paul Sacher karmesternek Bartók hozzá intézett leveleivel együtt.[2]

A „Két portré”-ról és egy bőröndről

Bartóknak a kapcsolat lezárulta utáni ambivalens érzelmeit tükrözi a Két portré (Egy ideális, egy torz) című zenekari alkotása, ezért a torzkép a Hegedűverseny soha el nem készült harmadik tételének is tekinthető. A reménytelen szerelem árnya lebeg Bartók első kiforrott műve, az I. vonósnégyes fölött is, amelynek elsőként megszületett második tételéről írta Geyernek: „Ez az én halotti énekem.” Bartók 1909-ben, kapcsolatuk érzelmi utóhatása alatt találkozott Ziegler Mártával, aki zongoratanítványa volt, s akit még abban az évben feleségül vett. Kapcsolata Geyerrel nem szakadt meg, amikor a zeneszerző elhagyta Magyarországot, az akkor már Svájcban élő hegedűművész segítette abban, hogy eljusson Amerikába.

Geyer Stefi 1908-ban ismerkedett meg egy fiatal svájci zeneszerzővel, Othmar Schoeckkel, akit Bartókhoz hasonlóan rabul ejtett tehetsége, egyénisége és szépsége. De a szerelem ezúttal is viszonzatlan maradt.

Geyer Stefy 1911-ben Erwin Jung bécsi jogásszal házasodott össze, ki 1919-ben az első világháborút követő spanyolnáthajárványban halt meg. Férje halálát követően kötött barátságba került Alban Berggel, illetve Walter Schulthess-szel, a svájci zeneszerző-zongoristával, későbbi férjével is. Vele költözött Zürichbe, és 1920-ban összeházasodtak.

Geyer Stefi 1956. december 11-én hunyt el Zürichben. Paul Sacher azt mondta róla: remek hegedűművész, még jobb szólista és egészen kiváló zenész volt.[3]

Bennem úgy él Bartók (a kétszeri házasságával együtt), hogy lelkében, és ezért zenéjében is, állandóan ott élt Geyer Stefi iránti viszonzatlan szerelmének a vágya. Ha Bartókról készítenék filmet, akkor az egy olyan jelenettel kezdődne, hogy Zürichben – amikor kivándoroltak Amerikába, mert náluk szálltak meg feleségével –, Geyer Stefi viszi a pályaudvarig azt a bőröndöt, amiről aztán halála előtt azt mondta Bartók, hogy milyen kár hogy telei bőrönddel kell eltávoznom.

A két feleségen kívül volt még egy kedves tanítványa, Freund Etelka, akihez megszámolatlanul sok levelet írt. Mivel egy kis vidámság nem árt, ezért az egyikből egy mondatot idézek. 1908.szeptember 5-én és 6-án Chambéryből egy-egy lapon megírja Freund Etelkának, hogy indul hazafelé, és hogy a lipcseiek „fényesen sikerült sajtóhibát követtek el”: a Tíz könnyű zongoradarab 3. számát„Tót lepények táncá”-nak írták.

Beszéljünk Ziegler Mártáról is, akire nem tudom, hogy Szekszárdon miért nem emlékeznek? Nem véletlenül említem ezt, mert Mészöly Miklóstól tudom, hogy zongoratanára volt, és a Mikrokozmosz volt a tananyag. Hogy később mikor és mennyit játszotta Mészöly, nem tudom, de az elektromos zongoráján mindig ott volt kinyitva a kotta. Összesen egy visszaemlékezésre akadtam, méghozzá a szekszárdi Vasárnapi Újság egyik olvasói levelében, egy recept kapcsán! [4]

Adalékok egy túrós pitéhez

recept: 35 dkg liszt, 22 dkg vaj, 8 dkg cukor, 2 tojás sárgája, egy kis rum, kevés só. Tölteléke: 60 dkg passzírozott túró, 20 dkg cukor, 4 tojássárgája, 6 tojás habja felverve. Ha a túró lágy, 1 kanál lisztet bele.
Én ehhez a tésztamennyiséghez fél kg túrót vettem (persze hozzá arányítottam a többi belevalót), s bőven elég volt, sőt legközelebb csak 40 dkg túrót fogok venni. Köszönöm szépen a gyönyörű szilvát. Ölel Márta

Csák Péterné Pintyő meséli: a receptet Ziegler Károlyné Ziegler Márta írta édesanyámnak, Dr. Radó Gyuláné Illy Lilinek. Amint köztudott, Ziegler Márta Bartók Béla első felesége volt, s egy gyermekük született, az immár néhai ifj. Bartók Béla.

Ziegler Márta a válás után házasságot kötött Ziegler Károly mérnökkel. Két gyermekük született, egy fiú és egy lány. Szekszárdon a Bezerédj utca 14. számon (Telkes Zakariás háza) laktak. Ugyanebben a házban székelt a Szekszárd-Bátai Árvízmentesítő Társulat, amelynek vezetője Molnár Sándor, Mészöly Miklós édesapja volt, Ziegler Károly pedig beosztott mérnökként tevékenykedett.

Ziegler Márta tanította Mészöly Miklóst zongorázni, de járt hozzájuk Mészöly bátyja, Molnár Dénes is, aki több év múlva feleségül vette Zieglerék Márta nevű lányát. Márta volt legjobb gyermekkori barátnőm. Bartók Béla is járt Szekszárdon a Bezerédj utca 14-ben. Találkoztam is vele, de mint afféle gyerek, nem tulajdonítottam a találkozásnak jelentőséget. Most, halála 60. évfordulóján, költözködésem idején került elő Ziegler Mártának ez a régi meghitt receptlevele is. (Judik)

A vidám barakk vidám amatőrfilmesei voltunk

Üröm határban: a sovány rendező, aki én volnék „előjátszott”, az operatőr, aki későbbi elvégezte a Filmművészeti Főiskolát, Matkócsik András, és Luidzsi, aki olasz szakos volt, még egyetemi évei alatt dobbantott.

Vajon hogy került a Sportkórház rehabilitációs részlegére, a tornateremmel szembe, felöltözve, a „falhoz állítva” Buglya Sándor, aki vérbeli amatőr filmes volt, mint orvostanhallgató. Meg is szerezte a diplomáját, de utána jelentkezett a Filmművészeti Főiskolára, ahová fel is vették. [5]? Ő is gyógytornára jött, külön. Várakozás közben elmondta, hogy az amatőr filmesekről megjelent egy vastag könyv, amiből másnap szívesen elhoz egyet.[6] Feltételt is szabtam: csak akkor olvasom, ha én is benne vagyok. Szerencséd van, mondta, mert a legutolsó oldalon lévő képen, a legszélén és is szerepelek. (1965-70 között tagja voltam az Egyetemi Színpad Amatőrfilmes Stúdiójának.) Ebből a dokumentum kötetből idézek egy vidám részt.

Fesztiváli kukucska AF 1969

Világ amatőrjei egyesüljetek! ÁMAFSZ orkánuma. 1969. XI. 28.
Fogy. ár nincs /tagoknak 20 % kedvezmény/. Nőknek bármi áron, katonáknak
féláron, székelyeknek gáboráron.

A szerkesztőségi vezérciki keresi a szavakat. Alig találja… Nehéz mély megrendülés nélkül, a tiszta ész építő komolyságával summázni áztat, amit érzünk. Hát hogyne. Fesztivál van. Amatőr. Film. Zala. Olyan esemény ez, ami égbe kiált. Esetleg lejjebb kiált, de kiállt: Nézzetek ránk! Nézzétek a sötét termet! Lássátok a feleinket! […]

Mert hiszen mi is lehetne más a mi célunk, a szerkesztőknek, mint hogy a lap azért legyen, hogy minőségi jó csemege legyen minden rajongó, olvasást szerető és tudó ember, amatőr ember, emberek kezében. És szentebb cél nem is lehetne mi előttünk és nagyobb sem ennél az óhajunknál.

„BA-KI BA-BU” SZERKESZTŐSÉG [Ballá Gábor Tamás, Kiss István, Balázs József, Buglya Sándor]

A Főfutkár sóhaia

Kitörne a világbéke
Ha a Matőr Szövetségbe
ENSZ-főtitkár is belépne
Rendet csakis a MAFSZ tenne
S minden ember filmes lenne.
– UNDER GRAND – Hungary –

Egy amatőr szegénylegény rigmusa /rongyos/

Adjon isten békességet,
Szép amatőr feleséget;
Kisfilmeket tudjon szülni,
Kiket megpuszil a zsűri.
Légyen családi szék-házunk,
Ahol jó képeket vágunk,
S teljesül majd az álmom
Nyerjek minden fesztiválon.

Tinó de Lantos díjnyertes rigmusai:

Váltakozó áram
Egy körte, két körte, több körte, sok körte
A fénytelen sztorik sorát e film áttörte.

AMATŐRFILMES LEXIKON

– cellux – máig ismeretlen összetételű katalizátor anyag. A celluloid emésztését segíti elő egyes vetítő berendezésekben. A kapitalista monopolizált ipar átkos terméke.

– dunafix – kitűnő minőségű, alig áttetsző, kissé szakadékony hazai rokona a celluxnak.

– katalógus – kis füzetecske, amelyet általában egy-egy nagyobb rendezvény után nyomtatnak ki, hogy a közönség időben értesüljön arról, hogy mely zsűritagok nem vállalták a megtiszteltetést.

A ma esti étlap sok jót ígér:

Előtét-lencse leves

Rántott svenk premier-filmsalátával

Párolt marha-story, monológ-szósszal

Superpláncsinta

L’insert Szilágyi, Bánszki, Móri ezerjók.

A másnapi találkozás, a torna után, a szobánkban folytatódott, és előkerült B. Gábor Tamás neve is. Legendás alak volt, a fesztiválok már elkezdődtek, már vetítették is a filmeket, de még fél órával az ő filmje előtt vágott, ragasztott. Népművelés szakra járt, és nem akármilyen csoportba.

De nem véletlenül emlékezem meg róla, mert Sándor elárulta, hogy ő volt a beépített ember. (Még Jancsóról is jelentett.) Miután végzett, a Gödöllői Agrártudományi Főiskolán tudományos szocializmust tanított, 1989-ben pedig belépett az MDF-ben, és országgyűlési képviselő lett. Eszembe jutott, amit Antall József mondott Szörényi Lászlónak, mielőtt elindult Rómába nagykövetként, hogy ha nyilvánosságra hoznák az összes III/III-as névsort, bizony bajba lennének a parlamenti pártok!

Szóval: ilyen volt ez a vidám barakk, ahol tudtunk viselkedni, félni, vigyázkodni és vidámkodni is.

[1] Geyer Stefi hegedűművész életútja – levelezése Bartók Bélával. Balassi Kiadó kft., 2024.

[2] Az opus posztumusznak jelölt első Hegedűverseny 1958-ban hangzott el először Baselban Hansheinz Schneeberger előadásában, Sacher dirigálása mellett. Az 1961-es amerikai premieren, a Carnegie Hallban Isaac Stern játszotta a hegedűszólamot.

[3] In https://papageno.hu/intermezzo/2018/06/bartok-nagy-remenytelen-szerelme/

[4] Szekszárdi Vasárnap, 2005. október 9.

[5] És őket, akik amatőr filmesek voltak: Jeles András, Péterffy András, B. Révész László, Kardos Sándor, Mertz Nándor, Pesthy László. Nekem „szerencsém volt”, mert nem vettek fel!

[6] Dékány István: Nagylátószög. Hiányzó képek a magyar film történetéből – Amatőrfilm 1945–1989. Bp., 2025. 463. oldal