Stanczik-Starecz Ervin: Isten nagy…
Isten nagy – egyszerre húzza ki mindkét bölcsességfogad.
Két seben át ömlik rád a csendalkony-alázat.
Jó a szívből támadt meghasonulás, ha erős vagy, mert Isten nagy,
ad még ezt-azt, amit félre raksz; jobb lesz hűvös estén, s küld
angelusz-tükröt, amin látod a szó erejét… Érzed az avar delejét.
Kinyílik a tenger, aludtam rajtad csendben, mit sem sejtve.
Szép voltam és végtelen, csillogó, amint te, Nagy Isten.
A Hajnallal játszottam, s tökéletes érzékeim romlásba vittek.
Már nincs messzi táj – betöltötted. Aludtam rajtad és közötted.
Érzés, sejtés, ösztön, álom: egyiket sem bírja jármom. Isten nagy.
Megfagyva
a jóban hagy.
Illusztráció: “jégazúr”
Ezek is érdekelhetik!
Egy darabka belőlem (Óczy versei) →
Hogyan kérj bocsánatot a macskádtól (Balizs Dániel versei) →
Turbók Attila: Belső terek lázadása →
