Nyári László: Versek
Róka
fordulj róka, itt ki sebes
verébporba hullva kövess
menjünk messze, az erdő
harmat szövet
fordulj róka, ki ügyes
izzó talpnyom üveges
üres tyúkól, vadverő
veszted te lehetsz
fordulj róka, itt puskatus
hallod te piros, fuss, fuss
akkor is Hold a kendő
csak valahogy hazajuss
fordulj róka, ez rókakaloda
vár rókafid, rókapalota
mind öröm, ez temető
lesz még rókalakoma
dudor
város. kicsire rakás
szalmabábú mindenki, hidd
látod? moslékodban ázom
elég kövér vagy már?
csalán csíp élőre
orromon kifújlak. aranykötelék
szakad. hagyj mosogatnivalót
hagyj ott mindent
non-stop. tej és kenyér
nájlon arcodra lehelek
kend szét lassan
hajamon a hajnalt
bohócorr hold
fogyj el, bordád mögé
bedugom a lopott időt
hadd dudorodjon
Utas
felrepültél
alád szorult Budapest, alád szorult
nyikorgott szíved
hamar felhős lett a kék
gyors pillanattá
minden veled töltött év
eléggé kövérek
eléggé töröttek fájdalmaink
tányérodon kopog a villa
hordod bőröm, hordom
örökölt bőröd
szád szét van szívva
aprópénz időnk
csörög zsebedben, zörögsz
csontosabb a váll
hasad alja egy rakás
száraz szalma, hiányzó
tavaszod kilátszik
hiányzol talán
menj, rétegelt lemez
vagy, ugróiskolás
nem lehet ölelni kemencét
ha kihűlt, ha kenyeret nem ád
csaló róka, a bozótba fog
a csapda, farkad egy láng
sírsz, mintha lennél
és eltűnsz, mint
a gép
El
csókolj varanggyá, én verébre hántlak
ha örökre nem létezel újra kitalállak
pontos jelentést vak – írok, meg ne tudhasd
szűzhártyaként szakadó időt taníthatsz
úgyis foglak, eltartasz, magasra és ázom
fakanál vagy, keversz rajtam, mégsem parázom
teheted, levett bőröm másokra úgyse megy rá
havat lélegzem be míg kicsi lángokkal dobálsz
gyertyalángba harapsz, hadd fájjanak szavak
elvetélhetsz, hiába űznél, mindig itt maradsz
örök sziámi pár, ha halovány is mind a város
fejemre szorítod magad talányát, bagolytoll – vánkos
bélyeg helye rajtam, adj fel, levél vagyok
szoríts magadra, fűts, mert megfagyok
adok innod, enned is, helyemen fekszel
nem lehetsz az enyém hát szeress el
szanálás
szétszórtad hajszálaid, sokáig őszültem veled
kört rajzolsz magad köré te különös egyetlen egy
varázshang hagyja el testüregeid, hogy meg ne tudjalak
megszédülök beléd, kitört kerék lett minden pillanat
az erkélyen hányszor léptünk holdat, most vacogsz
hányszor írtuk meg újra a vizet, voltak jó napok
ajtódra lánc került, az ablakodra vastag csonthártya sánc
alagút lettem, bányatárna, meggymag, sárga ház
hagyjuk lógva ezt az időt, tesz-vesz város ránk hagy
hogy biztosan elérjük a széleket, valahol még fagy
hurokba lábam, a csapda csalt lépre, de kiszínezel
mi lesz a vége ha mindent elvesztünk, elélvezel
rágj, én is ráglak, hosszú emlékeink vérerén
rés nyílik, fogj egy marékra mert nem vagy elég
rossz kenőccsel gyógyítsd magad, majd fölázom
és mi idetart vagy odaszorít, végül kiszanálom
hátha
keddre szerda, forgótányér
mikrohullámos hajad nem akarja a
rendet, szétugranak reggelek
csínytevők
kicsit gáz, alig látszol ki magadból
vetésforgó, tévé csatornaváltás
életmódváltás vagy
este levedlett arcodat másnap felveszed
jó az még
kontroll alatt tartod magad
jól tartod magad
tükörbe nézni nagy ügyesség
látni valakit unalmas
inkább csak rángani, görcsölni
szükség szerint
sziszegő patronok a munkás hetek
temetők
éjfélkor vagy kakaskukorékolás
azt fontolgatod
másik tévét veszel
aztán a telefon fejhallagatót
füledbe
tekered a pot-métert
hátha bejön az élet
emlék
tél tölt, ősz tölt, őz vagy
kis riadt
fésülj szelíddé
mutat a kávézacc
rossz pornó minden nap
képzellek kinccsé
retúr vagy, visszatérsz
ügyes bisz-basz bumeráng
mind, az álom
rejtvény adsz, magamra varrlak
izmos titkod
kitalálom
fekete szörpöket csinálsz
és futsz, két csinos vonatkocsi
között
ha eltűnsz végül, majd táltossá válsz
kővé varázsolsz megjelölt
üldözött
Nyári László a 2020-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott alkotója.
Illusztráció: “Róka” (fh. Audubon)
Ezek is érdekelhetik!
Halmai Tamás: A TŰ FOKA (versek) →
Hegedűs Gyöngyi: lassan három →
Hegyi Botos Attila: SÉTÁLÓ APOLLÓN (lírai dolgozat Észak-Illyricumtól Kelet-Aegeicumig) →
