Szőcs Géza (1953 – 2020)
“… én úgy élem meg: az élet még előttem áll.
Ennyit a lényegről.
A nem lényeges része pedig maradjon a lexikonokra, kritikusokra, történészekre, filológusokra.”
– így fejezte be Szőcs Géza két éve önszócikkét műhelyünk Önlexikonában.
Volt élete előttünk áll továbbra is: mától – emlékezzük, majd kutatjuk is, embervoltát s műveit halványodni hadd ne hagyjuk. Így szeretnénk: ahogy tehetjük. Talán nem illetlenség a friss gyászhír közlésekor tudatnunk: Szőcs Géza a kezdetektől velünk való segítő barátunk volt. Gyászoljuk.
A magabemutató “lexikoncikket” ismételjük ide búcsúzóul – az első szótól a már bevezetőként idézett utolsó sorokig.
*
Szőcs Géza: Emlékek a jövőről
Értsem úgy: valamilyen köztes műfaj, hibrid a névjegy és a sok kötetes memoár között, a “Pályám emlékezete – Kyvagiokén – Ez mind én voltam egykor” típusú szöveghalmaz között, ideértve Szentkuthy sokszázezer oldalas monumentális naplóját is.
Más szóval: hibrid egy eposz és egy haiku között.
Esetleg: haikukból összeállított eposz?
Amelynek én vagyok a hőse.
Csek én bírok versemnek főhőse lenni.
Pszichés megközelítésben (mert nemcsak zeuszos, hérás, hermészes-hermeneutikaias, héphaisztoszos, pallaszathénés, dionüszoszos, afrodités-vénuszos-ámoros megközelítései vannak saját életünknek, hanem Pszükhé felől történő értelmezések is, pláne önértelmezések, amelyek végülis önmagyarázatok, ahonnan csak egy lépés a magyarázkodás) – szóval, pszichés megközelítésben egyetlen igazi kérdés van, egyetlen meghatározó alaphelyzet vagy képlet, Karinthy után:
TALÁLKOZÁS EGY FIATALEMBERREL.
Az Ószövetségből ez mint a tálentumok elherdálásának, megőrzésének vagy gyarapításának példázata ismerős.
Úgy vagy-e milliomos, hogy mit sem örököltél – avagy úgy, hogy milliárdjaid voltak.
A kérdés nem az, hogy mit valósítottál meg. Hanem, hogy mit valósítottál meg abból, amit megvalósíthattál volna. Hogyan sáfárkodtál (furcsa, hogy ezt a szót csak ebben az értelemben szoktuk használni) a képességeiddel, a helyzeti energiáiddal, öröklött (genetikai, pénzbeli, kapcsolati) vagyoncsomagoddal. A szerencséddel.
A szembesülés, az elszámolás, az önelszámolás pillanatáról és feladatáról beszélünk.
De én ezt az önleltárat nem nyilvánosság előtt szeretném összeállítani.
Különben is, én úgy élem meg: az élet még előttem áll.
Ennyit a lényegről.
A nem lényeges része pedig maradjon a lexikonokra, kritikusokra, történészekre, filológusokra.
*
Gyászoljuk. (A szerkesztőség)
Illusztráció: In memoriam Sz. G. (fh. Napút, Poétai plener, 3. – Tóth Csilla Ilona fényképe)
Ezek is érdekelhetik!
KELEMEN LAJOS (1954-2026) →
URBÁN LÁSZLÓ (1950-2025) →
Ádám Tamás (1954–2026) →
