Pécsi Ilona: Csere
Napsütésbe szőtt ábránd
 vagy ábránd fonta fénysugár,
 valami csillant e lét matt köpenyén,
 kezem rajzaihoz simult,
 s remény csörrent bennem,
 mint egy érme, ha földre hull.
 Nem dobták, csak esett,
 most markolom,
 akár a véletlenek kincsét,
 s bárhogy szomjazom,
 bárhogy éhezem,
 nem költhetem olcsó ízű borra,
 száraz lelkű kenyérre,
 meg sem tarthatom.
 Valaki a sarkon,
 az árnyéktalan járdán,
 málló vakolat fekete porában
 műanyag pohárba álmokat gyűjt,
 neki adom.
 S a cserébe rám vetett mosoly
 titokjóslatát,
 hogy mégis boldog leszek,
 mint tenyerembe szórt örök morzsát,
 holnapom abroszán hagyom.
Pécsi Ilona a 2016-os Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Kállay Kotász Zoltán fényképfelvétele (2016)

 
        
         
                     
                     
                     
                    


















