Vitéz Ferenc: Variációk az Útra (II/1) /haikuk/
*
(Mottó)
Őszi rozsda ült
aranyporként ágaink
sebzett tövére.
(I.)
Egy darumadár
szemében az ősi vágy
repülés előtt.
(II.)
Csak a bot koccan
néma kövek szélein –
s visszhangja az ég.
(III.)
Mire elindulsz,
a megérkezés minden
módját ismered.
(IV.)
Jobbra vagy balra?
– Akármerre is, ha Fény
vezeti lépted.
(V.)
Minden gömbölyű.
Megszólalnak a hegyek:
moccan a kavics.
(Közjáték)
Rekettyebokor
virágán egy hópehely
nevetve hal meg.
*
Minden hervadás
oly könnyesen gyönyörű
apokalipszis!
*
SZICÍLIA – I.
Etna
(1.)
Itt maradt néhány
óriás. – Megkövült tűz
a felhők felett.
(2.)
Felzarándokolt
Hádesz lejáratához
hallgatni a fényt.
(3.)
Lávaköveken
sütkérezik tízezer
katicabogár.
Intermezzók
Fejfájás
I.
Benövi a szél
tarkómat, homlokomat
szorítja-szúrja.
II.
Fáj, amint nézek,
s torkomban lüktet az agy
csukott szemmel is.
Fülzúgás
I.
Mintha két csillag
beszélgetne egymással
a koponyámban.
II.
Megöregedvén
fekete lyukak hangját
hallgatom egyre.
III.
Soha nem hallom
a csöndet. – Méhek zsongnak
sejtjeim között.
Lépések
I.
Hatvan évemet
bot nélkül vándoroltam –
s néha futottam.
II.
Nem mindig tudtam
felmérni a távokat
két lépés között.
Méltóság
I.
Azt, hogy tudom-e,
nem akarom senkinek
bizonyítani.
II.
Nem baj, ha néha
éhen marad az ember. –
Fegyelmet tanul.
III.
Kígyók közé lépsz. –
Mérgük fogukba tapad
az Igazságtól.
Kérdések
I.
Az egyetlen jó
kérdést föltenni – kevés
ehhez egy élet.
II.
Ne sürgess választ!
Kérdezni tanulj! – Az Út
felel majd neked.
III.
Sokáig nézed,
s nem marad több kérdésed
a vadvirághoz.
IV.
Mintha nem volna.
Mintha álmodna lepke.
Mintha a szélben.
V.
Már mindent látok:
hömpölyög a Hold fénye
szép homlokodon.
*
SZICÍLIA – II.
A San Gennaro vére olvasása közben
(1.)
Szél surran vízen.
A tenger mindent ismer –
cinkos végtelen.
(2.)
Ájult, forró csend.
Csoda a túlsó parton.
Sápadt lávakönny.
(3.)
Tenger alakú
idegenség. – Az este:
morajló ének.
(4.)
Ismeretlen Szent.
Ékezetek nélkül él.
Arcába köd néz.
(5.)
Rekedt virradat.
Pohár víz az asztalon.
Pókfonál szakad.
(6.)
Tengerhang árad.
„…beata solitudo…” –
Valami remény.
(7.)
Félelem és vágy.
Hold-alakú a hajnal:
emberszabású.
(8.)
Saját istenét
látja minden halandó
az ébredésben.
(9.)
Halkan érkezett
világot megváltani.
Azután meghalt.
(10.)
Drótokon túli
önkéntes hazátlanság:
szemtanú-magány.
*
(Folyt. köv.)
*
Illusztráció: Hokusai
Ezek is érdekelhetik!
A bábmester – Hudy Alida Lea versei →
Atilla Tau: EL ELION →
Lajtos Nóra: krumplipucolás, világlocsolás →
