Tim Mariann: A visszafordíthatatlanságról (versek)
•
A visszafordíthatatlanságról
Van az a pont
az elrugaszkodás
ötlet lökte szédület
míg nem dőlt el
ahol létezik a talán
kétirányú kimenetel
a pillanat bizonytalansága
mi megelőzi a zuhanást
Kitapintod a helyet
ahol végzetesen
tönkrement
kétesélyes révület
a kétkedés zérusa
a filmről már nem
fordíthatod el a fejed
Kényszerített lejátszás
a következmények köve
lezúz horzsol széttipor
a holt-ponton túllesve
magam maradok
papírlapként hulló akarat
parttalan óceán vagyok
Egy időbe érkezünk
Szatyrokat cipelő kezed húsbavágó emléke
váratlan mióta fehér autó visz az éveken át
sosem hagytad hordani helyetted most se
segíthetek neked semmiben csak a tőled
kapott ruhákat hajtom magamra és nem
nézünk a cilinder mögé találgatni a nyulak
hátán a foltot mert ha nem vigyázunk
még eltűnik vagy a patkány eszi meg
Az időszerűség múlhatatlansága feszélyez
mint énekelni egy megfáradt karácsonyfa
alatt jobb szerettem a papírt tépni mint
a műanyag csomagolásokat, a túró rudi
ismerős hangja megelőzte a nyelvi felismerést
ez is a múlté sosem lesz már igazi az éhség
másfélék a hiányok megváltoztak a vágyak
míg eljön a nap mikor közös időbe érkezünk.
Illusztráció: H. Lee-Smith
Ezek is érdekelhetik!
Összetett tenyérrel – Ispány Marietta versei →
A válasz – Marton Árpád versei →
Kárpáti László: Kirakat (haiku-ciklus) →
