Kovács Ilona (1948-2024)
†
Amikor 2020-ban Rákóczi-összeállításunkhoz megtaláltuk Ilonkát – vissza is idézzük most szomorúan pazar cikkét a Napútból – barátság nyílt közöttünk azonnal. És virágzott ez szokatlanul – remek tanulmányokkal is – szerző és szerkesztőség között … március 18-ig. Akkor érkezett a hihetetlen hír.
Casanova-dolgozattal készült: ajándékkal honlapunkra. Most már csak emléke marad számunkra ajándékul: a tudósé, az emberé.
Mi kis körünkben ismertük és szerettük – Ádám Péternek a „franciások” nevében született szerető búcsúbekezdései igazibb teljességében mutatják be Ilonkát; ekként hiányát.
Gyászoljuk.
(A szerkesztőség)
†
Már ahogy szemüvegén a fény megvillant, az is sugallt valami lelkes átszellemültséget. Nem lehetett vele úgy találkozni, hogy éppen ne lelkesedett volna valamiért, egy újabb Casanova- vagy Sade-kötetért, és hogy izgatottan el ne újságolta volna legújabb tervét. A francia XVIII. század volt a szakterülete (főleg Marivaux, de Sade márki és Casanova), és enyhe túlzással el lehetne róla mondani, hogy ő is tipikusan XVIII. századi jelenség volt, legalábbis a szónak abban a jelentésében, hogy nagyon szerette a társaságot, és volt olyan időszak is az életében, amikor – mint valami XVIII. századi francia dámának – neki is volt szalonja. Ilyenkor úgy volt középpontja a társaságnak, hogy ezt a pozíciót legkevésbé se erőszakolta a többiekre: nem volt narcisztikus alkat.
A nyugat-európai nyelvek között talán a francia az egyetlen, ami közösséggé formálja a francia nyelv specialistáit. Ő nem egyszerűen oszlopos tagja, de központi alakja is volt ennek a közösségnek. És itt nem is csak az egyébként páratlan irodalmi szaktudásáról beszélek: otthonosan mozgott a francia kultúrában, ugyanolyan jól ismerte például a francia mozit, mint a francia konyhát, hogy a politikai életről már ne is beszéljek. A franciásoknak ezt az imént említett kisközösségét nemcsak a francia kultúra vagy irodalom szeretete köti össze, hanem az is, hogy a közösség szinte minden tagjának eszménye – és neki is eszménye volt – a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” szentháromsága. Halála külön-külön mindannyiunknak veszteség, de pótolhatatlan veszteség a „franciások” kisközösségének is.
Ádám Péter
Illusztráció: In memoriam
Ezek is érdekelhetik!
KELEMEN LAJOS (1954-2026) →
URBÁN LÁSZLÓ (1950-2025) →
Ádám Tamás (1954–2026) →
