és holnap [ Murányi Zita versei]
•
és holnap
vállamon kardigán a szél
egy tegnap óta függeszkedő
vízcsöpp a piros csipesz drótkötéltánca
mellett lesz libabőrös
a nap bolyhos
vörösével teniszezik a lét micsoda nyár
a fény antiteste tűzfalakon
a sors ruganyos fonákjaiban
gyönyörködöm és holnap utánad
utazik a bőröndöm.
*
csonthéj
az emlékezet ráncos memóriája
amit feltörtél,
a tanácstalanság csonthéja
vesz körbe,
a lét hangréseiben
ismerős csend keretez,
nem minden megrázkódtatás
vált ki turbulenciát,
csak megroppant a szád.
*
szatyor
rajtam a múlt melege
kabát amit kigombolok
alattam a kitérdepelt idő
zsibbad
anyu harántcsíkos feneke
egy félbetépett képen
hintázom vele
az üres parkba se fértünk bele
vállamon viseltes szatyor a jelen
amiből téged is kipakollak
felesleges terhét
a szívizomnak.
*
rózsaszín
apu milyen volt barnaságán
az ősz tincsek,
ritkuló évek ezüstfényén
a felejtés bálnazsírja,
az első falat alma, amiben
a bűnbeesés haragja,
egy szó és azt is közösen nyeltük le,
helyesbítek, egy rózsaszín telefonfülke.
*
kóda
a gyerekkor ártatlansága
lufivá dagadó rágó
megsétáltatom, ami kimaradt,
a szabad levegő
kipukkasztja a
szappanbuborékokat,
a szoba felnőttkor,
amikor anya nem figyel oda,
néma kóda.
*
kapucni
elnyílt tulipánok tavasza a hajam
a vázában már
könyékig ér a hó
egy félregombolt kapucni
őrlődünk a télben
géz simul az ablakokra
a csipke mögött bukfencező köd
fogalmaink hűlnek ki ahogy a szemközt.
*
tanka
az asztallap még
őrzi körvonalát, az
elmozdított pohár
a valóságban már nem áll
ott, bent világít a Hold.
*
Ezek is érdekelhetik!
A 2026-os Cédrus-pályázat verseiből (Gréczi Imola, Nemes Máté, Sz. Kárpáthy Kata) →
Vitéz Ferenc: Szavak és Kavicsok →
Németh Erzsébet: Ö T S Z Ö R Ö K →
