HA NINCS HELY (Fellinger Károly versei)
*
HA NINCS HELY
Borsányi Katinkának
Ha nincs hely, hova elbújhatnánk a vihar,
a sötétség elől, barlanggá változnék,
ahol meghúzódhatnak csöpp félelmeink,
reszkető csillagocskáim a mennyboltról,
ráadásul fényessé tennék a barlangot,
bearanyoznák a sziklafal oldalát,
s a barlang mennyezetéről az ásványvíz
pont a szomjas, kiszáradt szádba csöppenne,
és mi megvárnánk csöndben, mit hoz az idő,
önzők se lennénk, mert az megfelelési
kényszer, mi pedig szabadok vagyunk, mint a
szerencsemadár, akinek már nincs hova
leszállni, se hajó, se sziget, a sima
tenger, akár konyhaasztalunkon az
új, átlátszó műanyag takaró, nincs is
nehezéke, hacsak nem a félelem az.
*
JÚDÁS ÉS BARRABÁS
Júdás, a hazafi, sós könnyeit nyeli,
csodatettre várt, nem önfeláldozásra,
miért nem tud Jézus csak egy zsidó lenni,
miért nincsen bűne, szárny nélküli árnya?
A pókhálóban verdesés önmaga
lehetőség, Pilátus szorít Jézusnak,
a sokat tűrt zsidó nép kezére adja,
Istenük mutasson általuk célt, utat.
Barrabás a küzdő, fegyverre kelt harcos,
azt hiszi, a népe béketűrő inkább,
mikor őt választják, levegőért kapkod,
Jézus elé roskad, nyelje el a szent föld,
nem hisz a szemének, annak, amit itt lát.
Mózes botja végleg, mindörökre eltört.
*
A KÖNNYEDSÉG
Az élet bennünk a halállal épít kartellt.
—————————-Durs Grünbein
Az idő egyirányú keskeny utca,
útszéli házai az égig érnek,
meghaltak mind a lakók, a zár csukva,
macskakövek a kőkemény emlékek.
Túl vannak már a nehezén a kövek,
galambtetemek édes bűze terjed,
a baljós szél hiánya tűr, megkövet,
félreviszi, mint szajhát, a rím a verset.
Gyanút ébreszt a vak postásnő fara,
a postaládákba reklámlap kerül,
sose néz hátra, előre menekül.
A régi helyéről indul, kutya baja,
lesz holnap, benne a halállal az élet
köt üzletet, kartellt, paktumot, érvet.
*
A szerző a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Petőfi Irodalmi Múzeum Térey János-ösztöndíjasa.
*
Illusztráció: Pestera Utrobata















