»EGY SZÖVEG KICSONTOZÁSA« [Georgi Goszpodinov, Vörös István]

Georgi Goszpodinov

A szöveg kicsontozásának technikája

I.
A szöveg hala (amiként a hal szövege is) a gerinc s a mássalhangzók csontjának és szálkáinak eltávolítása után fogyasztható. Figyeljék meg, hogy a kisgyerekeknél minden első hal (szöveg) egyedül és csupán a magánhangzók zsenge lelkéből-testéből állón lágy és pua (nem puha). A cseperedéssel e testbe elős, erősebb s még errrrrrősebb szálkacsontok gyökeresülnek.
Állítom, hogy a nyelv eredendő lágysága még mindig megmenthető a költészetben.

II.
– Finom vagyok, kedves?
Kicsi halak a szavak
mennyi mássalhangzó-szálkával
engedd meg hogy megtisztítsam őket
mielőtt szádban épp széjjelolvadnék

– I O A O , E E ?

III.
Ezt a technikát sikerrel lehet alkalmazni a kész klasszikus szövegek elsajátításakor. A kicsontozás hanggal tölti meg a szöveg testét s eredendőséget kölcsönöz neki.

Ily módon az
„Emlékszel még, emlékszel a csöndes udvarra, a csöndes udvarra a fehérvirágú meggyel?…”*

így hangzik:
„ E é e é , e é e a ö e
u a a , a ö e u a a a
e é i á ú e e ?…”

A mássalhangzók kiszedett csontjait
m l k sz l m g cs n d s d v r r – vessék oda
egy kutyának.

Auuuuuu
Hallják?
Egy csont sincs
a kutya hangjában.

Fordította: Szondi György

—-
*Dimcso Debeljanov (1887-1916) magyarra Látod-e, látod-e… címmel fordított verséből idéz a szerző. Látod-e, látod-e udvarodon / szűzi fehérben a meggyfavirágot? (Fodor András fordítása)

Vörös István

HOGYAN CSONTOZZUNK KI EGY SZÖVEGET?

Csak erős idegzetűeknek!

Goszpodinov, a bolgár költő úgy csinálja,
hogy egyszerűen szétszedi a mássalhangzókat
és a magánhangzókat, két külön szöveget
nyerve ezáltal, mint aki szétválasztja a tojás sárgáját
a fehérjétől. De melyik itt a csont,
és melyik a hús? Ez inkább a szavak
kicsontozása. Bár a szavak úgy látszik,
puhatestűek. Vagyis sejtek csak.
És ahogy a testünk parányi, vízzel
teli zacskókból épül föl,
a szöveg is így áll össze.
A csont a zacskók közé szórt
mész. Hegyek morzsaléka
belül, a lélekben. Eredményes
kicsontozás lehetne, ha mondjuk
az állítmányokat távolítanánk el:

Goszpodinov, a bolgár költő úgy,
hogy egyszerűen a mássalhangzókat
és a magánhangzókat, két külön szöveget
ezáltal, mint aki a tojás sárgáját
a fehérjétől. De itt a csont,
és a hús? Ez inkább a szavak.
Bár a szavak úgy látszik.
Vagyis csak. És ahogy a testünk
parányi, vízzel teli zacskókból,
a szöveg is így.
A csont a zacskók közé szórt.
Hegyek belül, a lélekben. Eredményes,
ha mondjuk az állítmányokat.

Ha elrontottam valahol,
úgy is jó, csontozás közben is marad
néha pár szilánk, és repül
a szalámipépbe néha hús is.

Csak gyenge idegzetűeknek!

A SZÖVEG ÉS A SZÍVÁTÜLTETÉS

Csak erős idegzetűeknek! –
írtam az előbb a szöveg
kicsontozásáról szólva.
De kit zaklat föl egy kicsontozott
szöveg? Ha kivesézed vagy kibelezed,
az torkolhat izgatott vitába.
A kivesézett szöveg magához tér,
erőre kap. A kibelezett szöveg
föllázad, csak azért is az életet
akarja, és az élet a képébe lehel.
A belei előtte az íróasztalon,
a nyomdában levágott papírszéleket
bámulja. A szöveg nem is létezik.
A szöveg belei a végtelenbe
tekerednek és takarodnak,
nem tíz méteresek, átfogják
gazdájukat, a világot, köré
csavarodnak, mint egy végtelen
anakonda a végesben,
elszabadult sorok, kihagyott sorok,
átjavított sorok, unalmas sorok,
mind, ami kikívánkozott onnan,
ahová olyan nehéz
bekerülni. Mert bekerülhetsz
a parlamentbe, egy akadémiára,
bármilyen pártba vagy akár
egy titkos összeesküvésbe,
de a szövegbe sosem. Ha a nevedet
beleírják is, te nem vagy ott,
nem vagy, nem vagy, nagyon
nem vagy, a saját szöveged is
kivet magából, mint öntudatos
test az új szívet.

Georgi Goszpodinov (1968) költő, író, drámaíró, a bolgár posztmodern irodalom legnevesebb képviselője. 2023-ban fordítójával együtt megkapta a Nemzetközi Booker-díjat. Balladák és bomlások címmel 2014-ben a Napkút Kiadóban önálló kötete jelent meg magyarul.