„minden elcsúszás előtt” (Nagy Rita versei)

minden elcsúszás előtt

néha úgy érzem két szívem van
az egyik szabályos monoton ritmusra lüktet
ahogy éjszaka összeszedjük a gyerek játékait
a szőnyegről a kezeink egyszerre nyúlnak
kapaszkodnak a bizonyosságba
együtt még sikerülhet eltakarítani a romokat

a másik elcsúszva ver
egy másik ritmusnak próbál megfelelni
messze visszhangzik

a hűség nem nagy dolog
mozdulatlanul állni miközben a szíved egy könnyebb élet felé ver

nem mondom ki hangosan hogy másra vágyom
túl hétköznapi hogy tragédia legyen mégis
túl kegyetlen

csak akkor eszmélek fel amikor a gyerek megfogja a vállam
visszarángat a közös életünkbe
hogy anya nézd
és ebben a mozdulatban
minden másik lehetőség
kicsúszik a kezeim közül

rétegek

mennyi minden múlik azon, hogy ma este is hazajövünk-e egymáshoz.
ezen gondolkodom, miközben a paplan csücskét keresem –
az előző éjjel a gyerek bepisilt, épp ágyazok –
hogy a szavaimat is így szoktad kiforgatni.

kisimítom a lepedőt,
elegyengetem a széleket,
feldobom a paplant és
lassan zuhan

mire leér
alatta fekszünk
mindketten

már nem

a kávé illata már nem lelkesít,
csak jelzi, hogy minden kezdődik elölről.
a gyerek játékai szétszórva,
a mosogató tele.

néha ordítanék, kidobnék és elhagynék mindent.

de helyette felhúzom a redőnyt,
arcot mosok, megfésülködöm,
és felkeltek mindenkit, mintha
ez is mozgás volna
mert ha már nem egyedül vagyok ébren
könnyebben elviselhető

a válás gravitációja

fekszem az ágy szélén, mint a filmekben
térdeim felhúzva, a kapszulában kilövésre készen,
tested hátat fordít, a sötét zúg,
mint űr a sisak mögött.
a lakás padlója holdporos,
a gyerek álma halk rádiózaj.

nemrég költöztünk be, a dolgok szanaszét lebegnek,
túl könnyűek, mint kiképzés után az izmok.

a plafonon csillagképek
rakódnak ki a repedésekből –
minden este egy új univerzumot fedezek fel,
amiben egy-egy idegen bolygó vagy.
a reggelre várok, mint ezen a bolygón rekedt
és magára maradt űrhajós.

már egy ideje kilövésre készen állok,
mégsem tudok elsodródni.
a ház is köt – falai mint
szigorú gravitáció, körpályán tart.

ha elmegyek, szétszakad a kozmosz.
ha maradok, bennem szakad tovább.