Arany Lajos: Egy hatalmas rakás…

Özönvízként árad a médiából a sztár szó. Annak jele ez, hogy változatlanul s végeérhetetlenül zajlik a tömegkommunikációban a sztárcsinálás.

A sztár szó eredeti értelme: ’csillag’. A Tolcsvai Nagy Gábor-féle Idegen szavak szótárának meghatározása szerint az első jelentése: ’kiemelkedő teljesítménye alapján, a tömegkommunikáció révén is igen népszerű személy, főképp színész, sportoló’. Ez az értelem és definíció a példaképjelleget is sugallja.

Mintának hozzuk az Aranycsapat – minden idők legjobb magyar labdarúgó-válogatottja – tagjait. A Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai II., Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor nevével fémjelzett együttes tagjait. Ők igazi sztárok.

További példa(kép)ként pedig említünk öt klasszikus magyar írót (sokkal többet is lehetne). Méghozzá a sztár szó szintén eredeti, igazi értelmében. Tudniillik a következő írásművészek értékes műveik folytán, illetve példaértékű emberségük okán váltak szerfölött népszerűvé, olvasott szerzőkké: Jókai Mór, Gárdonyi Géza, Kosztolányi Dezső, Márai Sándor, Szerb Antal (a felsoroltak egyébként a legkedveltebb íróink között vannak – ezt tanúsította-tanúsítja a 2005-ös, A Nagy Könyv nevű országos akció; s kiadói és más könyves felmérések szerint a legolvasottabb magyar alkotók körébe tartoznak). Ők is igazi állócsillagok.

Vagyis a sztár szóval kizárólag olyan egyéniségeket illethetnénk, akik értékes alkotásokat hoztak létre, egyszersmind nagy a népszerűségük; állócsillagokként ragyognak – elsősorban – a sport, illetve a művészetek egén.

Ez a kettős erény nyilvánvalóan kevesekre áll. Különösen elenyésző a számuk ahhoz képest, amennyire elképesztő mértékű a manapság sztárolt figurák száma. Mert nyakra-főre használja a tömegkommunikáció, legalábbis annak egy része ezt a titulust, folyik szakadatlan a nagyotmondás, a nyelvi túlzás, nagyképűsködés, a sztárcsinálás. A média (ilyesmivel foglalkozó része) napjainkban egy regiment személynek kiosztogatta már önkényesen ezt a kitüntető címet, az illető szereplésének, teljesítményének, produkciójának színvonalától függetlenül. S mellére tűzi lassacskán minden olyan figurának, aki bizonyos tévécsatornák műsoraiban, a világháló médiafelületein feltűnik, s ott, a tömegkommunikáció jellegénél fogva médiafogyasztók (pl. tévénézők, a világhálót követők) tömegei által válik láthatóvá. Olykor bizony olyan „teljesítményt” nyújtva, amelynek minőségéről jobb itt nem szólni. Némely műsorok, magazinok, internetes felületek tömve vannak e mai „sztár”-okkal. A médiában – nap mint nap, ha akarjuk, ha nem – belebotlunk egy nagy rakás „sztár”-ba”… Valójában tehát a szó eredeti, első jelentése aligha illik rájuk.

Mondhatnánk, hogy a sztár szó a médianyelvben – ezzel együtt a médiától erősen befolyásolt társalgási nyelvben – kezdi elveszíteni az eredeti értelmét, s az említett szótárban szereplő 2. jelentésében – ’a tömegkommunikáció által különösebb indok nélkül népszerűsített személy’ – tűnik fel egyre gyakrabban. De nem erről van szó! A sztárt emlegetők – kiáltók – ugyanis minden jel szerint komolyan gondolják, amit mondanak, s – többnyire igencsak túlbecsülve az illető személyek „teljesítményét” – az első jelentésre gondolnak e szó használata folyamán. (Semmi sem utal az ellenkezőjére. Sem a szó idézőjelbe tétele, sem más ironikus eszköz.) Százszámra tűnnek fel például a „tehetségkutató versenyek sztárjai”. Kérdés: egy (ifjú) versenyző, aki nyilván kezdő a területen, mitől sztár? A legjobbak közül valók is inkább üdvöskéi, ígéretei a szakmának.

Olykor pedig pusztán a paradox címadás alapján felvetheti az olvasó a kérdést: vajon mennyi közük van a szó eredeti jelentéséhez az alanyoknak? Mennyire a hivatás megszállottjai, mennyire lehetnek példaképek ők? Íme: „Verekedett a tehetségkutató sztárja”; „Éveken keresztül kamuzott, és átverte az olvasókat a sztárújságíró” (egy német lap munkatársáról van szó, aki aztán lemondott a pozíciójáról); „Profi futballcsapathoz szerződött a tehetségkutató sztárja!” (egy énekes, aki „szakmát váltott”: egy másodosztályú együttes kötelékébe került).

S a jelentésbővülés netovábbja, hogy a média e kifejezést nemritkán olyan tartalmakra is használja, amelyek csillagmérföldekre vannak a szóbanlevő főnév idézett, eredeti fogalmától: „Sztár lett a tanárnak beszóló diákból” – kiabál a cím. Miért is lett az? Íme: „alaposan kiosztotta a tanárnőt, mert szerinte nem volt elég érdekes az óra, amiről kiküldték”. Az erről készült videó után az amerikai fiatalember „az internet sztárja lett”, s „több hírcsatorna meginterjúvolta”. Ugyanígy „a net sztárja lett a magát holtrészegre ünneplő” brit focista – írja az újság. Hasonló képtelenség „a Himnusz-botrány sztárja” megjelölés. „Az internet sztárja lett a 90 éves, bikinis nő!” – harsogja a média, e hatalmas méretű címmel. S magyarázza is: a néni, ahelyett, hogy „korának megfelelő” fürdőruhát választott volna, baráti unszolásra „valami igazán meglepő” darabot öltött magára, „fiatalosra vette a figurát”.

Gyomorforgató példa következik: „Megkóstolta fülzsírját, az internet sztárja lett a néző”. Az effélék a jelentésbővülésnek immár a parttalanságát jelzik, nem is beszélve a következőkről: „tündéri, göndör szőrű cica az internet új sztárja”; Moose, a négyéves vadászgörény a sztárja annak a naptárnak, amelyben kizárólag vadászgörények szerepelnek”. Félreértés ne essék: becsüljük, dédelgetjük az állatokat, de tárgyszavunk rájuk vonatkoztatása mégiscsak kirívó mértéktévesztés.

S a média, miközben az egyesre értve magyarázza, akarva-akaratlan a jelenségre is utal, szinte nyíltan leleplezve a sztárgyártás műviségét: „egyik napról a másikra sztár lett, nem utolsósorban a pletykalapoknak köszönhetően”. S nem elég, hogy ma némely tömegkommunikációs fórumon sűrűn bukkannak fel a pár perces „sztárok”, s egy pillanat műve sztárrá válni (amint megszűnni is: beszámolt a sajtó olyan „sztár”-okról, akik „egyik napról a másikra már nem voltak sztárok”).

S a médiában – úgy sejlik – ma már az is elég e titulus odaítéléséhez, ha valaki eltátja a száját… Íme: „Percek alatt sztár lett, de eltüntették a sorozatból az elbambuló stábtagot”. Arról van itt szó, hogy egy filmsorozat forgatásán figyelmetlenségből felbukkanó pólós, farmernadrágos személy „hamar közönségkedvenc lett”. (Végül „digitálisan eltávolították”.)

Nem kellene visszatérni a szó első jelentésében való használatához? Vagy megvárja a média, míg többen lesznek a „sztárok”, mint azok, akikre nem aggatja rá e megjelölést? Mert pontosan akkor fejezné ki magát, ha kizárólag azt a hírességet (híres, közismert embert) nevezné sztárnak, aki mindenekelőtt valamely területen számottevő teljesítményt nyújtott és nyújt – tehát tevékenysége esélyes arra, hogy maradandó értékűnek bizonyuljon –, ráadásul sokaknak rokonszenves személyiség, egyéniség, ideál, kedvelik az emberek.

Vagyis csak aki igazi sztár, a főnév eredeti értelmében, azt illethetnénk e szóval. Ám ha valaki semmilyen értéket nem tett le az asztalra, arról sok minden eszünkbe juthat, de a csillag aligha. Az pedig, hogy ő valamely terület egén ragyogó csillag volna, sohasem.

Illusztráció: Hollywood Walk of Fame