Kiss Zsuzsánna: Játékok
*
Bújócska
Milyen hosszú lehet a csend?
Mint egy jó bújócska,
míg a hunyó csak teng és leng,
mintha ott se volna.
Láda mélyén, az ágy alatt
izgalom-burokban,
nem szuszogni! ha rád akad,
felugorhatsz nyomban.
De ha nem jön, ha elfelejt,
ha más játékba fog?
Meddig maradj ketrecedben?
Bátorságod elfogy.
Milyen hosszú lehet a csend?
Levegőd ha gyérül,
jöhetne már, ki lépre ment,
mert a szád elkékül.
Bújócskáztál önmagaddal
búvópatakmódra,
szembenéztél csillagokkal –
hulltak hébe-hóba.
Szökj fel, kiálts, ládád te vagy,
kinőtt a bújócska!
Alszik a gyász, asztal alatt,
holtak, élők foglya:
vár örök fogócska.
*
„Kinn a bárány, benn a farkas”
Körnek lenni volt a legjobb,
zsákmánynak, vagy üldözőnek?
Eldöntötted, és aztán hopp,
a szerepek cserélődtek.
„Hízik a bárány, szárad a farkas”
A préda a körön kívül
szabadságharcait vívta.
Az ordasnak ketrecéül
körben álltunk, mint a szikla.
„Szabad a vásár, szabad mindennek”
Kéz kézben fel, nyitott a fal.
Űzni kellett csellel, vadul,
menekülni, szökni hamar,
Az énekszó sem marasztal.
„Benn a bárány, kinn a farkas”
Benn a körben nyáj melege.
Ki előbb még kinn ballagott,
most farkasbőr a jelmeze,
s majd gyilkos hoz áldozatot?!
Körnek lenni volna legjobb,
énekelni, kaput tárni,
s mert egyszer hopp, de máskor kopp,
szélfordultán falat zárni.
„Szabad gazdagnak, szabad szegénynek”
Ének száll, ütődik falnak,
farkas, bárány összecsapnak.
Felnőttünk, a körnek vége.
Nem igaz, csak pénz törvénye –
farkas, bárány, kéz a kézbe!
*
Angyalharang
Építettem Lego-házat,
Berendeztem palotákat,
Orvososdit, iskolásdit
Azt játszodtam, mit szívem hitt.
Játék volt a reggel, este,
A ház, a kert, a hajmosás,
Kártyavárak hős eleste,
Galambbúgás, imádkozás.
A ház mögött sünit leltünk,
Egy galambot eltemettünk.
Jázminbokrok árnyékában
Labda pattogott vidáman.
Egy elgurult labda tükrén
Megmosolygott Apa büszkén,
Lyukasmarkú, szólt kacsintva,
Délutánra vár a hinta.
Hinta mellé palacsinta,
Anya habosan csúsztatja!
Leugráljuk vacsoráig,
Göncölszekér visz az ágyig.
Anya olvas, jól kérlelünk,
Elek apón kitelelünk,
Három-négy-öt hosszú mese
Belefér a testvérembe.
És meg is kell beszélgetni:
Mért sző katonát a néni
Föld alatti üzemében?
Gonosz banya, s milyen szégyen!
Utoljára mondasz egyet?
S mondja is már kedvencünket:
Egy gyöngyszemet, két gyöngyszemet,
Aranyhajú gyermekeket.
Jóból is megárt – ez kevés?
Sok ölelés, reggel kelés!
Holnap is lesz nap s holdvilág,
Alszik a két aranyvirág.
Anya tesz-vesz, minden rendes,
Apa még fenn, minden csendes.
Házak falán szőlővirág,
Boldogságunk törékeny ág.
Eltűnt a sok postagalamb,
A küszöbön angyalharang.
Zúgott, kondult, sírt és perelt,
Elvitte azt, ki szenvedett.
Denevérszárny surran, az éjt
Szeleteli, itt egy karéjt
Mosolyra vált, ott gyászba vet…
Velünk maradt a szeretet.
*
*
Illusztráció: A. Neto
Ezek is érdekelhetik!
Horváth Ferenc: Magyaros Pi-versek a poézisról →
Parnasszus a pusztai pitvarban (Vállveregetős köszöntő egy népi író századik esztendejére) →
Az érzelmi forradalom előtti – tradícióébresztés nyomán sarjadt – optimizmus mértékadó költeménye: »Ha minden…« →
