Marie-Odile Germain: Földerítetlen kontinens
A BNF /Francia Nemzeti Könyvtár/ Michel Foucault milliárdnyi, eddig ismeretlen archív kéziratát szerezte be: harminchétezer oldalt, befejezetlen szövegek kéziratait, előadások, előadássorozatok jegyzeteit, leveleket, egy naplót … Ez az intézmény elsődleges fölmérése.
Michel Foucault halála óta folyamatosan gazdagodik művének egyre teljesebb ismerete. A már létező könyveken túlmenően megjelent a Dits et écrits kiadása, amely minden publikált szövegét csoportosítva adja közre, folyamatban van a College de France –ban tartott előadássorozatának kiadása. E mű befogadása átalakult, hatása ugyancsak megváltozott. A filozófus archívumának föltárása vajon az állandó reaktualizáció új szakaszát jelenti? A meglepetés ereje valószínűleg az archívum imponáló mennyiségének tulajdonítható, amelyről még a „foucaultistáknak” sem volt tudomásuk: több mint kilencven doboz vagy dosszié, kb. harminchétezer oldal kézirattal.
Úgy tudtuk, hogy Foucault nem sokat törődött kéziratai, vázlatai sorsával, miután könyvei megjelentek, sőt el is dobta őket a könyvek közreadása után: nála nem élt a kézirat fétisizmusa, a könyv megírása ugyan komoly lelkiismereti követelmény elé állította, de semmiképp sem emelkedett a szentség rangjára. Foucault nem őrzött meg mindent, amit írt, de amit megőrzött, az mind itt van, említett könyvtárunkban. Több mint negyven év filozófiai munka tárul szemünk elé e hevenyészett kézirat oldalakon, az École Normale Superieure-ön töltött évek (1946 – 1950 – a ford.) jegyzetei és az 1984-es év tavaszának utolsó írási között , de a filozófus elsődleges szándéka sosem az volt, hogy megőrizze a jövőnek befejezett munkái nyomait, hanem az, hogy megtartsa a használható anyagot elkövetkező művei számára. Az archív anyag természetének ellentmondásos dinamikája mintegy a pillanatfelvétel erejével hat a filozófus műterméről.
Állandóan újrarendezett, tematikus dossziék
A nagyjából összehasonlítható fontosságú három nagy kézirat egység egyedi különlegességét a következő jelenti: a szédületes mennyiségű jegyzetanyag, amelyeket Foucault oktatói munkájához és könyvei megírásához használt; az egyetemi előadásokhoz följegyzett, kézzel írott kéziratanyag, amelyet egész professzori pályafutása alatt szakadatlanul írt és amely gyakorta megírandó művei segédanyagául szolgált; könyvek, cikkek és szövegek különféle állapotban lévő, többnyire töredékes anyaga, köztük utolsó terveinek és a megírás folyamatában lévő köteteinek összessége.
Az első kéziratok forrásaikról tanúskodnak: ezer meg ezer teljes és félbehajtott lap, utalásokkal, idézetekkel, művek felsorolásával tele, tematikus dossziékban elhelyezve és folyamatosan újrarendezve, aprólékos műgonddal: pl. a Bolondság történetéhez használt sorozatot újrahasználja a filozófus a College de France-ban, a pszichiátriai hatalom ismertetése során. Foucault itt roppant keményen dolgozó tudósként jelenik meg előttünk, könyvtárak lelkes és kitartó olvasójaként, aki időbeosztása szemléltetéséül viccesen így írt Daniel Defert-nek: „Kissé megváltoztatom az FNK macskakaparás állományát azzal, hogy egyik kezemmel eldobom azt, amit előző nap a másikkal magam elé tettem.” Írása ezen olvasatokban és ezek távlataiban gyökerezik. A jegyzetlapok halmozódása már jelzi a diskurzusok elemzésének módszerét, a bibliográfiai és archív lelemények a filozófia gondolkodás döntő mozzanatát ábrázolva: mint például a Szavak és a dolgok dossziéja, amelyben a több szekcióban csoportosított jegyzetek már mutatják a különféle diszciplínák új struktúráinak megjelenését. Mindezekből lesz Foucault leghíresebb művének egyik adaléka. Egyéb jegyzetek, amelyek az idézeteket és a kommentárokat vegyítik, mintegy harminc füzetben időrendileg dátumozva, egy filozófus húsz éves érdeklődési köreiről és terveiről tájékoztatnak minket.
E kéziratokban Foucault szavai élednek újjá, egy merész, kalandos természetű, állandóan új és új problémák felé tartó egyetemi oktatóé. Számos közülük a szóban elhangzó mű előkészületeinek írott nyoma, akár a filozófiai pályafutás elejéről, például az „Őrület és delírium” című híres diploma munkájának védéséből, majd első egyetemi filozófiai oktató korszakából, akár később a College de France-ban elhangzott mesteri előadás sorozatából, vagy a külföldi egyetemeken tartott előadásaiból, mint pl. az USA-ban tartott előadásaiból, amelyek megalapozták magas fokú, amerikai elismerését. E szövegek nem mind jelentek meg nyomtatásban. Csak magnón rögzített felvétel nyomán, mint a College de France –ban elhangzott híres előadás sorozata, amely esetben jelentős különbségek mutatkoztak a kézirati változat és a szóban elhangzott változat között. De bármilyen is lehet e professzori tevékenység specifikuma, Foucault művének szóban elhangzott dimenziója elválaszthatatlan írásától: szavai, többnyire egyértelműen, az írott műhöz vezetnek. Az átmenet megfigyelése roppant tanulságos és lelkesítő. Ekképp 1965-ben, egy Sao Paulo-ban tartott előadása már magán viseli a Szavak és a dolgok ismertető jegyeit, amint a College de France-beli előadásai szolgálnak alapul 1970 és 1980 között született könyveihez.
A Szexualitás történetének utolsó, befejezetlen kötete
Tehát van külön feltárandó anyag és feltárandó részek a könyvek kézirataiban … 1994-ben, A Francia Nemzeti Könyvtár már beszerezte Michel Foucault két nagy kéziratát: a Tudás archeológiája első változatát és Szexualitás története második változatának különféle átdolgozásait, amelyek elsősorban a Gyönyörök használatára és Törődés önmagunkkal-ra vonatkoztak. Ezekhez járul még – a Tudás archeológiája, a Megfigyelni és büntetni és a Szexualitás története töredékein kívül – sok cikk és szöveg az irodalomról és a festészetről, egy 1978-as riport az iráni forradalomról, az Önmagunk és mások kormányzása fejezetei és a nagy terjedelmű kézirat, a „Hús és a vér” című munka vázlata, valamint „ A test vallomásai” című könyv majdnem befejezett kézirata. „A test vallomásai”, amelyen a filozófus dolgozott, amikor a halál elragadta, lett volna A szexualitás története utolsó kötete, jóllehet elsőnek gondolta át és kezdte el írni. Már csak egy vagy két hónap hiányzott Foucault-nak e könyve befejezéséhez, amelyen már akkor tíz éve dolgozott megszakításokkal és módosításokkal. A kéziratok a leghitelesebb tanúi e történeti perspektíva változtatásoknak és program jellegű célkitűzéseknek. Végső példaként e mozgó gondolkodást George Dumézil az alábbi módon határozta meg: „Több központú intelligencia, mozgó tükrök munkája, amelyben a születő ítélet azonnal ellentétébe csap át, anélkül, hogy megsemmisülne vagy visszavonná önmagát”, amely munkának ezentúl a Foucault Archívum őrzi nyomait.
Romhányi Török Gábor ford.
Forrás: Le Magazin littéraire, 2014 február, Marie-Odile Germain: Un continent inexploré, 540 .– 542. old.
Cimkék: hírek, publicisztika
