Ács Margit: Margharita axensis
Ács Margit (Margharita axensis) – Nagyvárosban, leggyakrabban Budapest körzetében fészkel, de erdőben is előfordul. 1976-ban törzskönyvezték, bár már korábban itt-ott a nyomára akadtak, de rejtőzködő életmódja miatt csak első novelláskötetének megjelenésekor ismerték fel az írók fajába, s ezen belül a prózaírók alfajába sorolható természetét, addig a mezei szerkesztők (Editor europaensis) igen elterjedt típusába sorolták. Látszólag könnyen alkalmazkodik más élőlényekhez, ezért a tudományos kutatás nehezen felismerhető író-egyedek becserkészése során hasznát veheti közeli megfigyeléseinek, amelyekre szerkesztői leshelyén időzve tett szert, vagy táplálékkereső útjain jegyzett fel alkalmanként, mint kritikák szerzője. De közlékenysége, pozitív szociális magatartása megtévesztő, valójában nem tud változni, konok, és kerüli a kötelékeket. Ennek ellenére utódgondozás szempontjából jók az adottságai. Gyűjtögető életmódot folytat, azonban készletei gyakran ráromlanak, mert nem dolgozza fel őket prózairodalmi objektumokká. → a természetben is előforduló dekadencia jellegzetes példája, mert író létére az írást mint tevékenységi formát kerüli. További kutatásra vár annak megfejtése, hogy milyen természeti körülmények ösztönözték a törzsfejlődés folyamán mégis íróvá lenni. Fosszíliái néhány könyvtárban még megtalálhatóak. A katalógusokban a következő címek alatt szerepelnek: Csak víz és levegő, Beavatás, Kard, korbács, alamizsna, A gyanútlan utazó, Az esély, A hely hívása, Jeleneink és múltjaink, Kontárok ideje.
Illusztráció: Ács Margit portréja
Ezek is érdekelhetik!
Agócs Sándor: Önszócikk →
Acsai Roland: Önszócikk →
Hegyi Botos Attila: Önszócikk →
