Mondd meg nékem, merre találom…

Vers

június 12th, 2016 |

0

Szilvási Pál: Kék lett az ég

 

Viharos volt a tenger, így igaz.
És féltünk is, nem tagadom le ezt se,
egy éles hullám bőrünk felsebezte,
csak vinnyogtunk, mint két ijedt kamasz.
Hogy ordított a sziklákon a szél!
Imádkoztunk, hogy legyen végre vége,
de közben ez dobolt az agyunkban: megérte!
És sírtunk a hajó fedélzetén.
Aztán a csend jött, csak egy halk moraj
idézte már az elemek csatáját.
Feljött a nap, és sugaraival
megmelegített teknőst, rákot, ráját.
És szép ez is. Nincs nyoma szenvedélynek.
Kék lett az ég. Mi pedig vének, vének.

 

Illusztráció: Almár György festménye

 

Cimkék: , ,


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás