Mondd meg nékem, merre találom…

Vers DSC00108

június 25th, 2016 |

0

Zila Teodóra: Két vers

 

Pantun

A házon a vadszőlő körbemászott,
éjjel az ablakomhoz ragadnak kezei:
fojtogatja a házat. Apán a ráncok
futnak körbe. Az ablakok a szemei.

 

Anya
(cossante)

Könnyű kezét a billentyűk fölött tartja,
vár – a betűkről a képzelt koszt kaparja,
megfeszülnek az erek.
Billentyűk felett tartja kezét,
gyerekkorom párolog belőle szét
– az erekkel feszült meg
mosolygós élete. Kék kezét puhán tartja
a betűk felett. A szavaknak ő az anyja
s feszült erekből
táplálja – míg magasra tartja szép kezét –
a mondatokat. Vérében ott a beszéd:
feszülnek az erek.
Terek nyílnak, ahogy kék kezét tartja:
írni készül. (Ütni nem tudott – bár akarta –,
lilultak az erek.)
Kereszteket anyám kezére
az idő rajzolt. Most ír, hogy feltámadjon vére,
s a megfeszített erek.

 

Illusztráció: Sal Antal fényképfelvétele (2016)

 

Cimkék:


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás