Taizs Gergő: súlyemelés
kinyom
tudtad, hogy a hangyák elbírják
saját testtömegük ötvenszeresét?
félek, én még az emléked
54 kilós súlyát sem bírom.
hát megírom.
leenged
tudtad, hogy te voltál a Nap, a felhők éle,
hűs holdudvaron játszó fénytörések?
és én voltam Atlasz, kinek balansza megingott,
mert félvállról vett, mint egy taktikai Remingtont.
a tarthatatlan állapot
tovább nem várhatott –
el-ég-boltoltalak,
ó, én bohó alak,
míg csont és bőr alatt
vér is alig szaladt,
s csak a kő maradt, de a kő maradt.
a kő, mely lüktetőn matat
most mindkettőnk mellkasában,
mint katatón kaszárnya,
benne besorozott
szívhangok kavicsos diszharmóniája.
elereszt
tudtad, hogy ha egy másik nő
tömegvonzása kiegyenlíti
tehetetlenségi erőm,
akkor súlytalan leszek?
bár a nagy kő, e visszatérő szereplő,
így sem esik le szívemről. ott lebeg vele:
kő, szív, mellérendelő szerkezet.
Taizs Gergő a 2017-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Cipekedő hangya (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
