Császár Viktória: Füst és fájdalom
Füst és fájdalom –
ez csikarja mellkasom.
Csillagköntösöm, s
tüskés álarcom felkapom,
beleborulok a
vaksötét éjbe,
könnyeimnek sós tengerébe.
Füst és fájdalom –
ez uralja nappalom.
Száraz kenyérrel teríti
legdíszesebb asztalom.
Álomvilágban csillog
napjaimnak fénye,
egyetlen, pávatollú éke.
Füst és fájdalom –
ugyanúgy megszokom,
akár a dohányfüst
mardosó ízét,
összetört szívnek
homályos, elborult,
néma tükörképét.
Füst és fájdalom –
magát őrlő malom.
Kegyetlen hang fut
a malomkerékbe,
egy szót suttog
lassan, szenderegve –
“elfeledve”.
Császár Viktória a 2017-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Égő mező (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
