Horváth Mónika: Csillapítatlan éhség
Nem tudom, hogy mi az élet,
szívem nehéz, lelkem éhes,
versenyt futnak az érzelmek.
Ágról lehulló száraz levél,
tétovázva pocsolyába ér,
körülötte gyűrűzik a víz,
felzaklat, majd elcsendesít.
Múlté már a hit és remény,
lelkem éhes, szívem nehéz,
az irányítás az érzelmeké.
Zörgő csontok, kopogó szemek,
elillanó vérszag, széttépett ígéretek,
viharok az érzelmek óceánján,
megtépázott vitorla az árbócnál.
A jövő a felejtés és a megbocsátás,
a szívnek nehéz, a léleknek kínzás,
bebörtönzött érzelem maradvány.
Engedni a madarat elszállni,
fekete tollaival eggyé válni,
repülni a viharos szélben,
károgást hallatni a napsütésben.
Horváth Mónika a 2017-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Vizes falevél (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
