Hegyi Zoltán Imre: Félszerzetek
Július másodikán töltötte volna be ötvenedik életévét örökös szerkesztőnk – Prágai Tamás.
Emlékét műhelyünk többféleképp őrzi s törekszik ezután is – tanulmányokkal, összeállításokkal – megőrizni. Az elsőkötetes szerzők könyveinek megjelentetésére alapított Prágai Tamás-díj első négy kitüntetettje neki szentelt alkotással tiszteleg emléke előtt. Egymás utáni napokon közöljük prózájukat, versüket.
Prágai Tamás életművének vigyázása – számunkra parancsoló kötelesség… (A szerkesztőség)
Prágai Tamásé
Amiből egyre kevesebb van: az idő.*
Még meglévő időd rád száradt
maradékát cincálja rólad feladat,
túlóra, főnök –
A beszakadófélben lévő időhidakon
tolonganak éhek, kötelmek, tartozások;
közműveikbe drótoztak a szolgáltatók
és te szolgálod őket –
Tartásod kevesét, azt a keveset
tékozlod, amit nem oszt be az előre
felélés –
De ez neked jár, ennyi
időzített ketyegés kötelékében
jár neked ennyi pazarlás –
Egyre kevesebb tékozolni
valódtól maradsz úgymond ember –
Nem a pénz kevés – mert az idő pénz.
Napod beosztható részére vállalod túl
saját magad kergető magad –
Fürdesz a látszatában, hogy ugyanúgy
megy minden, mint azelőtt,
ez egy teljesen önkéntes alapon
tervezhető rabság –
De kiszalad a markodból, egyre több
késedelmet, mentegetőzést, sőt,
szégyent vállalsz –
Ebből a bekerítésből, amibe előre
belehátráltál, csak baltával
tudod magad kihasogatni –
Ki kell és ki lehet lépni.
El kell engedni az áram elektromos
ízét a szájban –
Fürdessen azonnali elérhetőség hiánya,
dolgozzanak meg érted a barátaid –
Viseld, hogy megnő, fárasztó, egész napos
programmá duzzad felhúzni a
napba feszített tiszta vásznakat –
Hogy a fagy csókjaiból is csak
baltával tudod magad kihasogatni –
Minden korty vizedben lakjon ott
a világ gyülemlő, összes
szomjúsága –
Miket beszélek… toronylakóként fél-
szerzetként szerzett barlangom tárgyak
zsúfolásig halmozott igézetében –
Elutasítani a társadalom ránk
halmozott kényszereit, igen –
Bár én a szabadság kényszerei elől
szöktem a kötelmeimbe Pázmánd
szőlőszagú dombjairól, ahová te
szerzetességed vállalni érkeztél –
Elhagyott helyek kötnek össze, és
az elhagyás ellentétes iránya
választ szét –
Te elengedted a tartozásaid –
Nekem se lesz egyéb választásom.
*A dőlt betűs részek Prágai Tamás Félszerzetek c. esszéjéből valók
Illusztráció: Prágai Tamás (Sal Antal fényképfelvétele)
Cimkék: emlékezés, vers
