Jakab Zoltán: Két vers
Szolipszis
Mélységes, kusza,
ágbogas gyökeret vert
e testbe velőm.
Sarát nimfák öntözik,
lombját napszél borzolja.
Szeplők
Folyvást csak Théda szeplőin merengek.
Eonokkal ezelőtt történhetett, mikor
még másképp álltak a csillagok és
mesés dolgok nap mint nap történtek –
mert ő akkor született, vonzerejét mással
nem magyarázhatom –, hogy meztelenül
hajtotta álomra fejét, még gyermekként,
a szabad ég alatt, s megperzselték
a bágyadt éjszakai fények.
Jakab Zoltán a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Szeplős kislány (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
