Kerék Rebeka: Két vers
Háznéző
Sokáig néztelek amíg aludtál
Gondolkozva
Hogy holnap mikor mész haza
Az ablak sarka megtört a tejútnál
Korai volt még az éjszaka
Lélegzeted árapálya nyomán
Kiöntöttek a porszemek
Árjuk tisztán látszott ahogy
Lámpát gyújtottam feletted
De a fényre sem ébredtél fel
Csak a szemhéjad rezegni kezdett
Rebbenéseidben parázsszikrák nőttek
És a fülkagylód vonala megrepedt
Aztán végleg letört és elgurult a füled
Fekete kis nyílás maradt csak utána
Szemöldökeiden a hamu húzott vércsíkot
Lassú csorgással befolyva a nyílásba
Aztán ablak nyílt szemedben
A szádban meg ajtó
Kilincse szétolvadt a kezemben
Ajkaid közt a sáv violinkulcslyukba sóhajtó
Csak a tető hiányzott a házról
A fejcsúcsod levált és zuhogott
A könny koponyádból
A lepedőre, mint amikor a terítőre
Öntötted véletlen a bort.
De ott állt a nekem épített házad
Az ágyamban maradt üres vázad
Csak az hiányzik a meztelenül kongó falak közül
Ami fejtetődön át kiszökve
Gúnyos mosollyal a vállamra ül.
Bálnasirató
Az éjszakát
Egymásba kapaszkodva
Rettegve vészeljük át
Mondatszerkezeteinkhez ragaszkodva
És ismételjük egymásnak ugyanazt
Sorokon át újra és újra
Megakadt,
karcos bakelitlemezként
Elszámolt vesszőtagokba írva
Önkényesen tűrő gyerekként
A másnap reggellel megalkudva.
Nevetve, pörögve szálltunk egyre feljebb
Nagy belmagasságú volt a lakás
Aztán a tüdődet felfújva repülni kezdett
A tested
magával rántva az enyémet;
Vérrögösre szabdalva a vesémet
Görcsökbe fulladva nevettünk
Aztán sírtunk is.
Azt mondtad így énekelnek
A víz alatt a kékszárnyú bálnák
Fütyülnek, csettintenek a cetek
Ahogy a feneket karcolva temetőiket járják…
Hullámverésekbe vegyül a dallamuk.
Könnyzugoknak réseibe olvadok.
Az Óceánban elvesznek a cseppek
A kanapé könnyes huzatát
kicserélni csak másnap reggel kellett
És azt hazudni, hogy a hidegtől kaptunk huzatot;
Csatakos hátainkra fényt a siratás hozatott.
Ha én is így, bálnaként kattognék neked,
Repülve, szárnyaimmal hasítva a vizet
Bánatosan búgva, kattogva a tercek között
Meghallanád e? Úszómba lég költözött;
Vagy óriás bálnaként is hiába úsznék utánad?
A tengerben sóból vérré szublimál a bánat.
Kerék Rebeka a 2019-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Fülöp Péter fényképfelvétele (2014)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
