Palotás Zsuzsi: Mennék, amíg tart a kék (Két vers)
Olajágra vagy sehova
Kinyitom mindkét ablakot,
a huzatba galambot küldök és
a tollaival bélelem ki a paplant,
amit ráhúzok erre a városra, hogy
meleg legyen a mezítlábas utcákon is.
Ha vissza lehet varrni egy madár szárnyait,
akkor lehet békét festeni és
a Duna hullámait fehér márványból faragták.
Csak kopogtass meg néhány zuhanást!
Mennék, amíg tart a kék
Szúnyogcsípések mögé bújik
mindaz, amiért szeretlek,
és azok a csillagok, amik
valaha a szemedben robbantak
fel, most mazsolaként
hullanak a cukrozott
túróba, miközben nagymamád
mosolyát rejted a kanál mögé.
Egy zöldre gondolok, ami végigfut rajtad,
mint pasztelpipacsok alatt a mező,
a szívedbe mártom az ecsetem, hogy
aztán arckrémet keverjek,
és a mosolyodat kenjem a szám helyére.
Dagályba ütköztem, miközben
a homokszemeket számoltam,
amik a közös fürdéseinket idézik.
A balatoni lángosillat Budapestig
kísér, ahol a tegnap este a
sínek között porlad szét,
a hangosbemondó a szavaimat mantrázza.
Az emberek vakon tapogatóznak
a napsütésben, néha önmagukba ütköznek,
bocsánatot sem kérnek, csak
eszeveszetten kergetnek pillangókat
a Duna-parton, hogy aztán üvegbe
zárhassák mindet, addig,
míg hatalmat nem éreznek felettük.
Illusztráció: Balatoni strandjelenet (Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele, 2017)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
