B. Mihály Csilla: Tájkép patakkal (Két vers)
Délszaki szonett
Körbekerít ez a táj, felemás benyomásokat ébreszt,
illatok, íz, aromák dús keveréke alatt
reggeli víg kikötők hangzavarára dagad;
míg szaporán kupicákba kitölti a nép a tömény szeszt.
Délszaki szél fütyörész hevenyészve a locska haboknak.
Minden olyan koravén. És kicsi, mint a makett.
Hajkoronámnak erős, tengerihal-szaga lett.
Messze, a föld peremén feketén ladikok kavarognak.
Orchideák feje lóg, papaját eszik állva a sétány,
szörfösöket hoz a víz, a habokba esik bele néhány,
sziklatövén buja dalt dúdol egy árva szirén.
Hullamerevre feszítve az ég, beszakítja egy árbóc,
leng a vitorlakötél, vihar érkezik, intene pár kóc:
nézd, a világ szövetén villog a fároszi fény.
Tájkép patakkal
A fű a parton már csinosra fésült,
napfény csorog rá lassan, mint a méz.
A lócaszélre loncok selyme szédült,
s felsír alatta néhány nyírfaléc.
Madár visít a messzi-messzi égen,
a szél kifeslett bábokat sodor,
delet kongatnak, még sincs senki ébren,
álmot mesél egy lomha vízfodor.
Elringat, ringat csendje hűvösében,
a zsenge földre gyöngyöket gurít,
a kis patak fölött, csakúgy, mint régen,
mélázva áll a görbe hátú híd.
B. Mihály Csilla a 2019-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Patak (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
