Diószeghy László: Hungarikum mint identitás- és nemzettudat
Az utóbbi években gyakran előkerül a hungarikumok témája. Mi is számít vagy számítson annak, milyen kritériumok alapján állapítsák meg. Leggyakrabban a gasztronómia köréből hoznak szóba hungarikumokat, vagy annak vélt példákat.
Pedig természetesen nem csupán valamilyen magyar gyártmányról-termékről van, lehet szó, hanem magyar szellemi értékekről, alkotásokról is az élet minden területéről.
Van azonban, amit még soha nem hallottam említeni ebben a kontextusban: a Szent György Lovagrendet. Pedig, ha valami igazán magyar…!
Károly Róbert uralkodáshoz kapcsolódik 1326. április 24-én az első magyar világi rend, a Szent György Lovagrend viszonylag korai alapítása. Persze egyházi alapításúak már voltak ebben az időben is, de világiak még nem. A magyarországi Szent György-társaságot az Anjou-házbeli I. Károly magyar király alapította 1326. április 24., Szent György napja előtt. Védőszentül Szent Györgyöt, legfőbb ünnepként pedig április 24-ét, Szent György napját választották. A 13-14. században Szent György Európa egyik legkedveltebb szentje volt.
Az alapító 50 lovag a saját alapszabályát az esztergomi káptalannál működő hiteles helyen fogalmaztatta meg, és az ünnepségre meghívták Károly Róbert királyt, aki a meghívást elfogadta. Az egész szertartás így az ő jelenlétében zajlott le, ez a Rend alapításával kapcsolatos történelmi tény. Mai értelemben a Szent György Lovagrend, mint a lovagság önkénteseinek „egyesülete” jött létre. A Rend minden kritérium szerint teljesen jogszerűen lett alapítva. A Rend tette, élte a maga világi életét, hol kisebb, hol jelentősebb intenzitással. Miután azonban a király számára kedvezően alakultak az erőviszonyok, egy idő után nem vette igénybe a szövetséget, így a lovagi intézmény fokozatosan vesztett jelentőségéből. De magát a rendet soha sem oszlatták fel.
Szent György története régről ismert, nagy kultusza volt és van szerte a világon. Ezt bizonyítja, hogy több ország, számos város (pl. Ferrara, Genova), egy sereg monostor védőszentje, tudomásunk szerint csak a magyar élettérben közel ötven település nevében is őrzik emlékét. A rendvédelmi szerveknek számos országban, így nálunk is (a rendőrségnek) Szent György a védőszentje, és az ünnepnapjuk természetesen Szent György nap, április 24. (ld. Szent György Érdemjel).
Az alapító ötven lovag neve pontosan ismert, az alapító levél pedig megtalálható Budapesten a Magyar Nemzeti Levéltárban. A kézírás alapján az oklevélnek két részét lehet megkülönböztetni. Máig sem tudjuk még, hogy az alapítás mennyivel előbb történt az oklevél megíráshoz képest. De tény, hogy ezen oklevél keltétől számíthatjuk a legelső világi lovagrend létrejöttét. Az oklevél függőpecsétjén a lenyomat pajzs formájú és a lándzsájával a sárkányt leszúró védőszentet ábrázolja. Abban az időben értelemszerűn a lovagok világi (katonai) és egyházi ügyekben egyaránt részt vettek. Különösen feladatuk volt a kereszténység védelme, az elesettekről, szegényekről való gondoskodás. De lovagi tornákon is ők biztosították király és kísérete védelmét, a visegrádi várban őrizték a Szent Koronát.
A magyar alapítású lovagrend jelvényei nemzetközileg is védjegyoltalom alatt állnak, így szerte a világon működő Szent György lovagrendek jogszerűen csak magyar jóváhagyással használhatják azokat. Az esetek legnagyobb részében ez így is van, elfogadják, és tudomásul veszik a magyar alapítást, eredetet.
A hagyományos öltözet a csuklyás, térdig érő, fekete köpeny (cappa), rajta a rend jelvényével: háromszögű vörös címerpajzsban az ezüst kettős kereszt. A kereszt felett az I.V.I.S.H.F.S. ezüstszínű rövidítés olvasható, a Rend jelmondatának kezdő betűi. A köpeny belsejébe hímezték a rend egész jelmondatát: „In veritate iustus sum huic fraternali societati” – „Valósággal igaz vagyok e baráti rend iránt”. Ez a viselet napjainkig változatlan.
Persze a lovagrend felett sem múltak az ismert történelmi események következmények nélkül. Ma Magyarhonban több szervezet is viseli Szent György nevét egyesületként – ez jelenleg a törvényileg lehetséges forma a működésükhöz. A Lovagrend politikai tevékenységet nem folytat, pártoktól független. Közel 600 év után, 2009. november 18-án őszentsége XVI. Benedek pápa megáldotta azt a Bibliát, amelynek a lovagok avatásánál jelentős a szerepe.
A Lovagrend a hagyományok ápolásán túl elsősorban karitatív tevékenységet folytat – hasonlóan a nemes alapítókhoz. Mindkét tevékenységével a Rend jelentősen hozzájárul a nemzeti egység, az egységes nemzettudat, és az identitásunk erősítéséhez, ápolásához, elsősorban a magyar élettérben.
Illusztráció: Szent György Lovagrend, San Giorgio e il drago, Raffaello
Ezek is érdekelhetik!
Csáji László Koppány: Az aranyszív (Mohács 500) →
Párhuzamos életutak (Lejegyezte: Pataki Edit) →
Gutai István: Fényképek. Máté Bernátné sz. Fülöp Gyöngyi (1954) / Részlet egy készülő falurajzból →
