Csepcsányi Éva: Örök játszótársam, mondd… (versek)
Pán Péter, hol vagy?
Kár áttörni sziklafalakat,
nyaggatni köveket, kimerni
óceánokat – ha van, ki nem
elveszett, nem idegen:
Én vagyok.
Se csók, se szállás nem kell nekem,
megenni, követni, megtartani nem
akarlak.
E Pán Péter-i világban játék, gúny
és értelem Nélküled is virul.
Nincs több sírás
Az albérlet kopott parkettjén
színes bőröndök jelzik az indulást,
a szemeteskosárban mese-kék és
szédület-fekete szemű férfiak képei,
menyasszony-barátnők rínak a
küszöbön, meg nem született unokák,
öregedő szülők és mennybéli ősapák.
Hiába, bennem nincs több sírás, a
Vőlegény vár, valahol a világon túl
utánam kiált, és mennem kell, nincs
több sírás, itt az exodus.
Jönnek majd
Jönnek majd más szépek,
kívánva kívánnak,
nem ismerik lelked szirtjeit,
nem a fekete tornyokba gyűlő fellegek
zordságát, de fülledt asszonyhúsuk belemarják
zeneszép szemedbe, és jajj, ha egyszer
majd gyengén találnak…
Sziklahasadékba húzódom, mint
az Énekek éneke galambja,
hogy ne lásson, ne lássam,
föl ne ébresszem, föl ne ébredjen,
Míg Ő nem akarja, és ha soha se akarja,
Úgy legyen, úgy legyen!
Az ismerős idegen
Haragod édesebb bölcs püspöki szónál,
és szépszemű költők virágblogjánál.
Viharod üdítőbb dajkai meséknél,
lehetnél te az egem, a földem.
Míg játszottam, te már hegyeket mozgattál,
míg vakéjben sírtam Isten után, te Vele együtt
formáltad világunk.
De ahogy felkent királyok
fejeztek le egyetlen szerelmet,
hű asszonyt, öröklő gyermeket,
tudom, Te így bánnál velem.
Valahol az ég peremén sétálsz, ahol időtlen,
a tér is játék neked, nem akarok tőled semmit, csak téged,
Örök játszótársam, mondd — …
Illusztráció: Örök játszótársam… (fh. Rajecka, Moreau)
Ezek is érdekelhetik!
Németh István Péter: BALATONI HEXAMETEREK – édesapám emlékének →
Dancs Szabolcs: Határvonalak (versek) →
Kállay Krisztina Ágnes: Szemközt a halállal* →
