Szabados Attila: sötétkamra
járom a tested, mint egy rózsaszín tabletta,
amitől fulladozni kezdesz,
ha keresztben megáll a nyelőcsövön.
gyomrod előtt nézek felfelé,
nem zavarnak a dobbanás gyenge hullámai.
eljutok a pitvarig, ablakot török.
a kamrában vakság, kitapintom ereidet.
a koszorút Braille-írásnak hiszem.
vakuval fénylek, fotókat csinálok, kívülről
lampion vagy. sinus coronarius
– fotóimat ide teszem, hátha kisodor végre
a véred, vagy megölnek a limfociták.
Illusztráció: “Röntgen”
Ezek is érdekelhetik!
Németh István Péter: BALATONI HEXAMETEREK – édesapám emlékének →
Dancs Szabolcs: Határvonalak (versek) →
Kállay Krisztina Ágnes: Szemközt a halállal* →
