Siska Péter: Ex memoriam
Eszkatológia
Valahol középen
egy képzelt alak áll,
ő irányít mindent:
a sejtek osztódását,
a külvárosok
lassú bomlását,
az égitestek
mozgását fölöttünk.
A padon ülök.
A világ egyetlen padján.
Nézem az egyre
hosszabbra nyúló
árnyakat, közben
virágmintás szoknyád
lobogására
gondolok,
és arra, hogy talán
végtelen,
nyári éjszaka lesz
majd minden,
melyben szőke,
vidám tüzek égnek:
egy elfeledett, pogány
isten mártírjai.
Ex memoriam
1.
Korpusz az út szélén.
A felhők melegek,
akár a gyulladt
szövetek –
tompán morajlik
az egész világ.
Nincs, de lenni akar.
Nélküled.
2.
Örökké. Soha.
Ahogy az Istennel kötött
béke, az idő is
múlik – a régi ház
előtt állva őt nézed.
A kerítés mögül integet.
Mosolyog.
Vész a semmibe.
Siska Péter a 2020-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott alkotója
Illusztráció: “A padon ülök” (fh. A. Serov)
Ezek is érdekelhetik!
Összetett tenyérrel – Ispány Marietta versei →
A válasz – Marton Árpád versei →
Kárpáti László: Kirakat (haiku-ciklus) →
