IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.)
Összeállította: Németh István Péter
Magyar népköltés: Bicskei ének
Idvez légy, kis Jézuska,
idvez légy, ó kisbaba,
mért fekszel a jászolba,
a hideg istállóba?
Hol a fényes palota,
hol a kényes nyoszolya,
hol a lépes mézecske
vajjal mázolt köcsöge?
Ó, ha Magyarországban,
Bicske mezővárosban
jöttél volna világra,
akadnál jobb országra.
Mert adnánk jó mézecskét,
vajas, édes tejecskét,
szükségedet megszánnánk,
párnácskánkba takarnánk.
Rainer Maria Rilke: Advent
Es treibt der Wind im Winterwalde
die Flockenherde wie ein Hirt
und manche Tanne ahnt wie balde
sie fromm und lichterheilig wird;
und lauscht hinaus. Den weißen Wegen
streckt sie die Zweige hin – bereit
und wehrt dem Wind und wächst entgegen
der einen Nacht der Herrlichkeit.
Rainer-Maria Rilke: Ádvent
Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott fényű fa,
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűhegye –
szelet fog – készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele.
Fordította: Fodor András
Advent
A téli erdőn fagyban lépked
a havak pásztora, a szél.
Némely fenyő valami szépet
sejdít, fényt, amely már zenél:
erre figyel. Még érintetlen
utak fölött sok ág-boga
feszül a szélnek: így nő, szemben
veled, szentséges éjszaka.
Fordította: Suhai Pál
Ádvent
Téli erdőn hópihe-nyáját
tereli pásztorként a szél.
Egy-egy fenyőt sejtelem jár át:
nemsokára szelíd fénykörbe tér;
s kifelé hallgat. A fehérlő
út fölé nyújtja száz galyát –
várja készen, míg ég felé nő
az egyetlen, szent éjszakát.
Fordította: Kerék Imre
Ady Endre: Levél Varga Ilonának
Drága Illim!
Csodálatos, az elmúlt tündérvilágba visszavarázsoló karácsonyi hangulat ejtette meg a lelkem, bűvölte el egész valómat. Mikor levelem olvassa, lenn szárnyalnak már az angyalkák, a kis fenyőágak fel vannak gyertyázva, ünnepelni készül az egész világ.
Kitől kívánjak magának boldogságot? Van-e más Isten, mint a nyomorult s mégis felséges “Én”? Közelg a karácsony, visszavarázsolta a rég romba dűlt Naiv-országot: mondjuk, hogy van! Van Hatalom és Gondviselés.
Őrködjön maga felett, drágám, ez a hatalom. Adjon a szívének üdvöt, boldogságot. Csendesedjen el benne minden kétkedő érzés. Szállja meg a Hit, Szeretet és Béke. És ha tetszett a Gondviselésnek szívébe vágyat oltani, teljesítse is azt. Ha a mi lelkünk egymást keresni és feltalálni rendeltetett, ha a mi életünk célja együtt feledni az egész Élet-komédiát – leljük fel egymást mielőbb! Addig, míg nem késő. Míg tudunk szeretni és boldogítani.
Isten áldja, drága Illim, ünnepeljen békével, boldogan!
Kezeit csókolja a maga híve
Bandi
[Érmindszent, 1899. dec. 21-22.]
Reményik Sándor: A betlehemes
Jékely Mártának
Az ott Szeben – –
Három fenyőfa közt elfér a képe.
A látcsövemen át
Nézem ezt a kis játék-skatulyát.
Oly óriásnak érzem magamat,
Oly vidám óriásnak,
Úgy megemeltek engem a Hegyek:
Jő, hogy kezembe fogjam, felragadjam
S magasra tartsam
Azt a messzi kis játék-skatulyát
És benne minden jajt s minden kacajt
És minden megfeszített életet:
Mint a jászolt a Betlehemesek.
1939, Szebeni-havasok
Jules Supervielle: Az ökör imája
Mennyei Gyermek, ne ítélj meg az én ijedt és értelmetlen képem után. Eljön-e vajon az a nap, mikor nem leszek hasonló egy kis mozgó sziklához?
És aztán tudd meg, hogy ez a két szarv semmi más, mint egy kis fejdísz. Sőt még azt is megvallom néked, hogy sohasem használtam őket.
Kis Jézus, vess egy kis világot ebbe a bennem sötétlő zavarba és szegénységbe. Adj valamit nékem is ebből a te finomságodból, Te, akinek apró kezed-lábad oly gondosan tapad a testedhez. Megmondod-e majd, kis Uram, mért láthattalak egyszer, egy nap, amikor csak félre kellett fordítani a fejemet? Ha tudnád, te csodálatos Gyermek, milyen hálás vagyok Néked, hogy most itten térdelhetek a te kegyelmes színed előtt s egy családban élhetek az angyalokkal meg a csillagokkal! Néha azt kérdem magamban, nem tévesztettek-e meg téged, s hogy valóban énnekem kell-e itt lenni Temelletted: mert hisz talán nem vetted észre, hogy egy nagy var van a hátamon s hogy az egyik oldalamról lekopott egy csomó szőr, ami bizony eléggé csúnya. Még ha meg is maradtál volna ebben az én családomban, bizonyosan találhatnál szebbet is, jobbat is, mint én, a bátyámat például, vagy valamelyik unokatestvéremet. És az oroszlán vagy a sas nem feleltek volna-e meg jobban?
– Hallgass már – mondta a szamár –, mit sóhajtozol annyira, nem látod, nem tud aludni a te örökös kérődzésedtől?
– Igaza van – szólt magában az ökör – hallgatni is kell tudni, hogyha eljön az ideje, még akkor is, ha oly nagy a boldogságunk, hogy nem tudjuk hová tenni.
Franciából fordította: Gyergyai Albert
Jánosy István: Visszaszámolás indulás előtt
Amikor az ember öregszik,
alig lát maga előtt utat;
sivatag homokjába fekszik,
s emlékei között kutat,
és halad vissza az időben,
már a kamaszkorában –
gyermekkora visszatűnőben
mint Ezeregyéjszaka-bazár,
s néz… vesz csilla vásárfiát.
A réghalottak megrohanják,
s a megszéíptő ködön át
végül meglátja ifjú anyját,
s aztán anyja alteregóját:
a kisdedpólyáló Máriát.
Boguslaw Slawomir Kunda: Szenteste, 1987
Térj vissza otthonodba
minél később
A holt városon át
Kihalt villamoson
Térj vissza fenyőfádhoz
Amely még amott áll
Az erdőn
Térj vissza – kutyád köszönt
s a tévé merev üvegszeme
Felfénylik
Mint csillaga Betlehemnek
Fordította: Cséby Géza
Jarosław Iwaszkiewicz: Három öregasszony
Három öregasszony
Az asztalhoz ültek
Fehér kendő mellett
Várják a Szentestét
Az ifjak nem vártak
A vodkát megitták
Édes halat ettek
Szálkáit meghagyták
És az egyik asszony
Az üres tányérnál
Ez fiamé – mondja
Aki meghalt régen
A másik azt mondja
Fiam tengeren túl
Szép szoknyát is küldött
Ma oly’ későn keltem
A harmadik mondja
Vénlány voltam mindig
Mára hitvány árú
Egykor nagyon kedves
Megtörik az ostyát
Fehér kendő fölött
Sarokban az ifjak
Nevetgélnek rajtuk
Asztalkendő alól
Jászol-szénát vesznek
Jósolnak egymásnak
Bár jövőjük nincsen
Ez gyermekeinkért
Lázadó ifjakért
Meg nem születtekért
Vagy meggyilkoltakért
Három öregasszony
Az asztalhoz ültek
Fekete bort isznak
Várják a Szentestét
Cséby Géza fordítása
Hegyi-Botos Attila: Vasárnap hajnal
Így szűrődtem újra
barlang csillagával.
Derengtem
apostolok palástján,
egy nem múló est
olívái hegyén.
Illatoztam
völgyek liliomával,
ormok cédrusával.
Cirógattam arcot,
futottam le az égen,
a világ legdrágább
tekintetén –
s terültem ujjongva,
valahány örömhír
virágzó fák alatt.
Valahogy így –
lehettem
maga a költészet.
Az első, az utolsó.
A legédesebb,
a legzsengébb.
A szellős, a szikrázó
vasárnap hajnal.
Ahogyan elindul
Magdaléna felé.
Zalán Tibor: Szelíd karácsonyi ének
(Csöndesen – boldogtalanul)
Majd hó szakad és fázik a Gyermek
– adj nekünk békét! adj kegyelmet
és vérrel telnek a hallgatag vermek
– adj nekünk békét! adj kegyelmet
s szállnak fölöttünk kék-piros lelkek
– adj nekünk békét! adj kegyelmet
angyalok jönnek és énekelnek
– adj nekünk békét! adj kegyelmet
Hűlő agyunkra rontások esnek
– adj nekünk békét! adj kegyelmet
lábnyomainkra vérebek lesnek
– adj nekünk békét! adj kegyelmet
életeinken nemlétet vesznek
– adj nekünk békét! adj kegyelmet
jogunk törvényünk semmivé lesznek
– adj nekünk békét! adj kegyelmet
Elkínzott szemünkben könnyünk reszket
– adj nekünk békét! adj kegyelmet
sorsunkra vörös pecsétet tesznek
– adj nekünk békét! adj kegyelmet
szobraink szívünkben megrepednek
– adj nekünk békét! adj kegyelmet
idegen szókkal le is tepernek
– adj nekünk békét! adj kegyelmet
Angyalok szállnak és énekelnek
– adj nekünk békét! adj kegyelmet
holdig emeld fel velünk a kertet
– adj nekünk békét! adj kegyelmet
arcunkra kezét tegye a Gyermek
– adj nekünk békét! adj kegyelmet
nyugodjanak meg végre a lelkek
– adj nekünk békét és kegyelmet!
Illusztráció: Cédrus a hóban
Ezek is érdekelhetik!
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
Napút-köszöntők (8.) →
