Vörös Viktória: Herzeloyde ruhát bont és varr
Hajnóczy Péter emlékére
Már túlnőtte apját
ó Kondvirámur
mit várhatnál egy vadembertől
csak izmok és hústömeg
zabolátlan harag emelte ököl
Nem védelmez
nem ismeri a szót
csak csapást
erdőn
harcban
mi előrevisz
Megsínylette
hogy nem volt apród
sohasem emelt nála nagyobbat
nyeregbe
alázat szava nem hagyta el ajkát
tőr vagy kard győz
neki ugyanaz
S egyszerre itt áll
előttem
ég és tenger tornya: Parszifál
szól és kéri anyai jóságom
kifényesíteni
hősként elesett
apja arany sodronyingét
címerünket ölteni mezére
orgona léggyökerét
Csak Gahmuret sorsát
add, hogy elkerülje
Illusztráció: F. Leighton
Ezek is érdekelhetik!
Németh István Péter: BALATONI HEXAMETEREK – édesapám emlékének →
Dancs Szabolcs: Határvonalak (versek) →
Kállay Krisztina Ágnes: Szemközt a halállal* →
