Szauer Ágoston: Történelem (versek)
*
Vasút utca
Külváros, esti ég alatt.
A fénynek, hangnak súlya van.
Az anyag lesz csak súlytalan,
elmázolt, gyenge árnyalat,
ahogy sötétséggel telik.
A tejút most a gyár felett
a nagy kémények füstje lett,
elillan szürkén reggelig.
Történelem
Reggeli rét. Csodás,
rétegnyi pillanat,
pipacs, hivalkodás.
A múlt porról porra
földjébe nyomódik,
harmatba taposva
kútba süllyedt arcok
két-dimenzióit.
Folyamat
Az asztalon egy pápaszem.
Az elmúlt napnak fényei.
És hosszú, gyenge fókusza
mindennek színeit nyeli:
redőnyök közt a sanda sáv,
a forduló busz ablaka,
a lakkokon a barnaság
elhalványodnak estelig.
Egy láthatatlan pont megáll,
ha sötétséggel megtelik.
Shakespeare
Greenwich vagy napállás szerint…
Ilyenkor nincsen támpont semmi,
az idő kizökken megint,
elég egy percre nem figyelni,
a fonalat elkapni késő.
Nemrég a dán királyfi állt ott…
Akár egy elbóbiskolt néző,
ha már a forgószínpad váltott.
Illusztráció: Greenwich
Ezek is érdekelhetik!
Németh István Péter: BALATONI HEXAMETEREK – édesapám emlékének →
Dancs Szabolcs: Határvonalak (versek) →
Kállay Krisztina Ágnes: Szemközt a halállal* →
