Hegedűs Gyöngyi: yakuza-rilke
versben is tisztelni a te
rmodinamika második főtételét.
úgy, hogy nem ijeszt, mi felé tartunk.
hogy nincs, nincs, és ha nincs, akkor
nemcsak számon kérve, de tartva
sincsenek cselekedeteink, láthatatlanra te
toválva a látszani akarásban, pedig volt
mozdulat, amiben úgy voltam benne, ahogy
teremtő lehetett benne a teremtésben,
és még sincs, nincs, és elengedem most ezt,
de miért is tartana életben a papír fonák
lélegzete, és elengedem most ezt, legyen bár
zuhanni engedetlen, egyenként, szét
szálazom a szentháromságot, háromszor
mondom, szent szent szent, és már el is
tűnt belőlem isten, szonettből lett
triádjaival se kérve se tartva többé
nem ijeszt a yakuza-rilke:
lélegzet, te láthatatlan vers,
saját létre szakadatlan beváltott világűr!
megtörténtem ritmikus ellensúlya.
árva hullám, fokonként bódít tengerré.
minden lehetséges tengerek közt
a legszűkösebb térnyerés.
hány űr általa szervült bennem hellyé,
hogy némely szeleket hívhassak
akár fiaimnak is.
s te, levegőég! telve hűlt helyeimmel,
megismersz még? szavaimra simult kéreg,
levelek körkörös lélegzése.
egy közeli építkezésről távoli hangok,
akár egy wilson színdarabból. arc
hetípusok lépkednek fémlemezen, nem egyszerre,
de szinkron, segít felejteni, hogy vagyok.
belsővé tett külső zaj. nem elaludni, álmodni
segít. végtelen ideig tart rájönni, a disszonancia
onnan, oly elemi erővel veszem le a testbeszédet,
a szavak azzal rendre ellentétes értelmét ignorálom.
csak a szó testbeszéde megtaláljon. ne csak halott
jelentéssel feddjen. az értelmen átzuhanva zendüljön
az összes regiszter. ami felé tartunk, nem ijeszt.
nincs tükör, ahonnan jönnek.
A fiú (H. Gy.)
Illusztráció: A fiú (a szerző felvételének részletével)
Ezek is érdekelhetik!
Hegedűs Gyöngyi: lassan három →
Hegyi Botos Attila: SÉTÁLÓ APOLLÓN (lírai dolgozat Észak-Illyricumtól Kelet-Aegeicumig) →
Benyó Tamás: Jelenkor →
