Lukács András: Tiszta napok
*
Eljött hát a néma óra.
Csönd öleli át a házakat.
Puha léptek.
Egy régi álom hívó szava.
Reszketések az álomban.
Felébredések.
Megaláztatások a nappalban.
Őrjöngések és sikolyok.
Remegések.
A föld leveti ruháját
Az éjszaka lepel.
Egymást nyaló folyók.
Habzó tenger.
Bárcsak megtisztulhatnék
újra.
Illusztráció: M. K. Čiurlionis, 1905
Ezek is érdekelhetik!
Németh István Péter: BALATONI HEXAMETEREK – édesapám emlékének →
Dancs Szabolcs: Határvonalak (versek) →
Kállay Krisztina Ágnes: Szemközt a halállal* →
