Fekete Anna versei (2.)
A költő versválogatásának első részét előző hónapban közöltük (⇒ http://www.naputonline.hu/2022/08/22/fekete-anna-harom-verse-nagyon-allatok-szerelem/), második felét ezúton osztjuk meg olvasóinkkal. (a szerk.)
*
Kicsi vers I.
A tél fellázadt ellenem.
Csahol a hideg, mit tegyen.
Éhes, engem akar,
a dühe körbe kerít
– már futni sincs ereje.
Kicsi vers II.
Nem törődtem az idővel,
ezért beesteledett. Elszürkült,
kihűlt, fénytelen lett. Hideg,
lusta táj, önmaga emlékezete.
Pontok, vesszők. Ágak, ösvények.
Növekszik a halál a gyümölcsökben.
Infinitív
Nincs hely, nincs idő
se ülni, se állni, se ölni,
annyian vagyunk az utcán, a strandon,
a mozgólépcsőn, hogy megrándulok
mások vágyaitól, a repülőgépen is
a többiek álmait álmodom, a félelmeikből
lakom jól, az ujjuk, a talpuk, a nyakszirtjük vagyok,
a történetüket folytatom. Eszem, iszom, alszom,
ütök és csókolok. Észrevétlenül csak meghalni tudok.
No nézd! A sorban már egy másik Anna mosolyog.
Illusztráció: fh. Ammi Phillips
Ezek is érdekelhetik!
Németh István Péter: BALATONI HEXAMETEREK – édesapám emlékének →
Dancs Szabolcs: Határvonalak (versek) →
Kállay Krisztina Ágnes: Szemközt a halállal* →
